CímlapBelépés/Reg.KilépésÉszrevételekTartalomjegyzékLinkajánlóEmail

Jaj szó Moldvából
Dátum: 2004. December 02. Thursday, 09:46 Szerző: akac

Irodalom Úti beszámoló
Mottó: "Csak a feltárt seb gyógyul, az elleplezett elgennyed!" (Zrínyi M.)

… Letérdeltem és imádkoztam ezekért az árva magyarokért, akik csak gondolatban szólhatnak Istenhez, és álmaikban beszélhetnek magyarul. Az iskolában suttogunk magyarul - mondta egyik gyermek. Istenem, hová jutott népünk? És könnyeimmel küzdöttem.
A templom el?tt egy id?s asszonnyal találkoztunk. Ráköszöntem magyarul, és nyomban fogadta, s azt kérdezte, honnan jöttek? Istenem, ezek titkon valakire várnak, talán egy csillagösvényen érkez? Csaba királyfira? …

… Amikor megszólalnak, akkor ?szinték és szeretetteljesek. Megmaradt legnagyobb értékük sértetlenül, a Szent Istváni keresztény hitük. …

… Ilyen lehetett a panaszkodó Tiborc a Bánk bánban, mondtam társaimnak. Mennyi értékes magyar ember nyomorog, sínyl?dik Moldvában és nincs emberük, aki kiállna bárhol is mellettük. …



Tisztelt Magyar Testvéreim!

Tegnap, 2004. november 29-én a hajnali (roráté) mise után két munkatársammal elindultunk, hogy meglátogassunk néhány moldvai magyar családot. El?ször 1972 tavaszán voltam a moldvai magyar "véreinknél", rokonainknál, azóta sorsukat, mint szívem legfájóbb élményét hordozom magammal. Az 1989-es változás el?tt is titokban bejártam Moldvába, a változás után évente többször is meglátogatom ismer?seimet. 1994 és 2000 között minden évben két héten keresztül gondoskodtam a tanulni vágyó moldvai magyar gyermekek egy kis részér?l. Sikerült is vagy háromszázat tanítanunk. Mindjárt az els? vegyes csoport fogadása után, rájöttem arra, hogy ha eredményes munkát akarunk végezni, akkor csak egy helységb?l kell rendszeresen fogadni ?ket. Csak ilyen formán alakulhat ki jó emberi kapcsolat, s ennek nyomán a nemzethez köt?dés érzése, valamint az egymásra épül? oktatás-nevelés is csak így lehet hatékony. Meglátásunk beigazolódott az 1999/2000-es iskolaév kezdetekor. Pusztináról a gyermekek zöme a Gyímesfels?lok-i Árpádházi Szent Erzsébet Líceumba és iskolába jött tanulni. Kis számú gyermeket a szül?k Csíkszeredába, Szászrégenbe, Sepsiszentgyörgyre, Brassóba, Kománfalvára és Bákóba vittek tanulni. Pusztinán 1999. szeptember 15.-én a tanévnyitó elmaradt.
Munkatársaimat évente elviszem egynapos Moldvai körútra, hogy ismerkedjenek a sokat emlegetett moldvai magyarok életével. Hétf?n két munkatársammal ezért indultam el. ?k Erdély határát kelet felé még sohasem lépték át. Induláskor Csíkszeredában fagypont alatti h?mérséklet volt. Gyímesfels?loktól az id? egyre enyhült, amint a Tatros (tatáros) folyómentén lefelé haladtunk. Egész utunk idején történelmi ismereteinket akartuk felfrissíteni. A Madéfalvi veszedelem (1764) után kibontakozott Gyímesvölgyi emberek életér?l beszélgettünk. Kés?bb Sulca falunál az els? világháborús emlékeket elevenítettük fel. Itt veszítette el ballábát Isten szolgája P. Rupert Meyer S.J. táborilelkész 1916-ban. Felgyógyulása után Németországba hazatérve szociális-karitatív hálózatot hozott létre. 1927-ben szembe mert szállni Hitlerrel. Az embertelenség idején ? is a német nép lelkiismerete volt, amiért 1937-1945-ig haláltáborokban sínyl?dött.
Autónkkal befelé száguldottunk. Nekünk székely-magyaroknak Moldvába menni "béfelé" van, vagyis az ?shaza felé. Erre az utak jobbak, mint a Székelyföldön. Közben Straja falun haladtunk át, melynek neve (?rhely) valószín?leg a múltban betöltött szerepére utal. Kománfalva az egykori török fajú népnek, a kunoknak nevét ?rzi. A kunok egyik vezére Borz Membrók 1227-ben elfogadta a keresztény tanítást, ezt jelentette Róbert esztergomi érsek a pápának. IX. Gergely pápa, Róbert érseket pápai legátussá nevezte ki, s?t azzal küldte Kunországba, hogy mindent megvalósíthat, amit szükségesnek lát. Róbert prímással maga mellé vette a veszprémi, pécsi és erdélyi püspököket, Béla ifjabb királyt (IV. Béla) egy kis magyar csapat élén, továbbá papságot és szolgáló embereket, és azokkal együtt átment a Kárpátokon Kunországba. Ott a Milkó patak partján álló Milkó városában megkeresztelte Borz vezért, családját és népét. A keresztapai tisztet Béla látta el, kinek ezúttal hódolt a kun nép. A "Rex! Cumaniae" - Kunország királya - cím azóta szerepel a magyar királyok címei között. Róbert prímás a kunok els? püspökének Theodorik magyar dominikánus perjelt szentelte fel. E püspökség a mohácsi vészig az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozott.
Kománfalváról Mojnyest felé haladtunk. Ott megnéztük az 1991-ben elkezdett, de még építés alatt álló római katolikus templomot. Alig mondtunk el egy miatyánkot, már is ott termet a forrófalváról származó plébános két tanácsosa kíséretében. Mit keresünk a templomban? - kérdezte. Rövid imádságra tértünkbe - válaszoltam. Azon nyomban bemutatkoztam, hogy a csíkszeredai központi plébánia plébánosa vagyok és bemutattam két segédlelkészemet. Ezzel távoztak. Imádkoztunk és megnéztük a templomot. Újszövetségi jeleneteket festettek a mennyezetre és az oldalfalakra. Az adományozók nevét is felírták. Ezek mind magyar eredet? nevek. Amikor kimentünk, a haranglábat vettük szemügyre. Ekkor jött ki a plébános, akivel még néhány mondatot váltottunk. Jeleztem, hogy munkatársaimnak akarom Moldva egy kis szeletét megmutatni. Nem nagyon barátkozott, csak ennyi mondott: sikert! - és elment. Ez is Moldva - mondtam társaimnak. Innen Árdovánig mentünk. Ott benéztünk az üzletbe, hogy miegymást vásároljunk, mert nem illik egy kis figyelmesség nélkül ismer?seimhez beállítani. Itt kiegészítettük a hazulról hozott almapálinka és alma készletünket kenyérrel, szalámival, párizsival, naranccsal. Így már lelkileg megkönnyebbülten haladtunk Pusztina felé. A domb tetejér?l szép látvány Pusztina. Autóval Perzséb?l lehet Pusztinába menni, de semmi sem jelzi, hogy hol kell eltérni. Talán azért, hogy az "idegenek", értsd alatta a magyarokat, nehogy Pusztinába "tévedjenek".

Az eltér?t?l gödrös út visz Pusztinába. Fele úton megálltunk egy régi ismer?snél, akinek gyermeke évekkel ezel?tt a kéthetes nyári felkészít?nk résztvev?je volt. Majd a gyímesfels?loki Árpádházi Szent Erzsébet líceumban tanult és érettségizett. Miután a háziasszony "becsapott az els? házba" - betessékelt a tisztaszobába - mindjárt a gyermeke fel?l érdekl?dtem. Elmondta, hogy az érettségi után Marosvásárhelyt a Zenei F?iskolán volt kurta ideig, majd Itáliába ment dolgozni. Az id?s Ambarus Erzsi néni fel?l is érdekl?dtem, aki tíz évvel ezel?tt engem levizsgáztatott. Erzsiné mindenki fel?l meg akart bizonyosodni. Ha maga a nagypap (ez a plébános) - mondta nekem -, akkor mondja el kend az örvendetes olvasó titkait. Ilyen vizsgára soha sem számítottam, viszont a bizalma végett elmondtam. Ekkor nyelve úgy pergett, mint a muzsika. Csak hallgattuk ízes, sz?nni nem akaró beszédét. A múltévben Máriácska hazahítta (meghalt) - mondta a lánya. Isten nyugosztalja - feleltem és lassan elköszöntünk azzal a reménnyel, hogy még felkeressük.
Pusztinán az elmúlt napokban állított Szent István portrét tekintettük meg. Iskolás gyermekek jöttek arra, és magyarul Dicsértessékkel köszöntöttek. A szemközti kis üzletb?l Margit lépett ki, hogy köszöntsön. ?t is tanítottuk, de már munkába állt, dolgozik. A templomban délre kezdtek harangozni, oda igyekeztünk. Nem kellett sietnünk, mert halottnak szaggattak, a 92 éves Laci Istvánné, Mária néninek. Megnéztük a templomot, és két családhoz betértünk.

A második helyen, a Bálint családnál leültünk és megvendégeltek. Eközben a rokonságuk is odajött. Közel három órát beszélgettünk. A házigazda édesanyja és édesapja ízesen beszél magyarul, akár Csíkban az öregek. A kilátástalanságról is szóesett. Jelenleg csak 800 személy tartózkodik Pusztinában, legalább annyi Magyarországon, Itáliában és Spanyolországban dolgozik. Helyzetük kilátástalan, mert a faluban nincs semmilyen munkahely. A hagyományos szövéssel is kezdenek felhagyni, mert kinek sz?jenek, ha a fiatalok elmennek. Néha könnyek ültek vendéglátóink szemében. Ilyenkor nagyon nehéz beszélni. Ajándékainkat átadva, elköszöntünk és a plébániára mentünk. Rendszeresen meglátogatom a pusztinai plébánost, ha arra járok, mert a tisztesség megkívánja. Kilenc éve ismerem Diák plébánost. Mindig szeretettel fogad és velem magyarul beszélget. Nagypatakon született, otthon csak magyarul beszélt szüleivel. Pusztinán az id?seket, akik nem tudnak románul, ? magyarul gyóntatja. Miséznie nem szabad, ezt neki a jászvásári püspök megtiltotta. Egy alkalommal megtudtam, hogy mit mondott püspöke. Olyan ember lett ?, aki két malomk? közé került. Szóltam úti célomról, hogy munkatársaimmal egynapos körúton vagyok és ?t sem akartam kikerülni. A tisztelg? látogatás után kikísért bennünket, viszontlátásra és jó utat kívánt. Társaim meglep?dtek, hogy milyen szépen beszél magyarul. Azért beszél így, mert Nagypatakon az édesanyjától beszélni csakis magyarul tanult, akár a Kisinyov-i Kósa Antal püspök. Milyen kár, hogy a nemzetiesked?, és csak románul beszélni hajlandó papok nem hallják meg II. János Pál pápa figyelmeztet? szavait: "a túlf?tött nemzetieskedés a legdurvább ateizmus..." Közben áthaladtunk Marzsinén, Bákón. Ferdinándfalván (N. Bálcescu) benéztünk a látványos, gótikus stílusban épült templomba. Most rendre gyülekeztek az asszonyok. Kezükben olvasó. A padszélén ül? asszonyokra köszöntem: Dicsértessék a Jézuska s Mária neve! - Mindörökké. Ámen - felelték. Honnan jöttek? - kérdezte halkan az egyik néni. Csíksomojóról - válaszoltam. Mikor lesz a szentmise - érdekl?dtem. Most olvasót imádkozunk, csak 6 órakor lesz mise - felelte a néni, s tovább kérdezett: Hova mennek innen? Klézsére - válaszoltam. Délfelé kell menni itt az úton. Köszönöm, Isten áldja kenteket - és elköszöntem. A templom szentélyéig el?mentem és imádkoztam. 32 évvel ezel?tt jártam el?ször itt, már akkor megcsodáltam az épül? templomot. Letérdeltem és imádkoztam ezekért az árva magyarokért, akik csak gondolatban szólhatnak Istenhez, és álmaikban beszélhetnek magyarul. Az iskolában suttogunk magyarul - mondta egyik gyermek. Istenem, hová jutott népünk? És könnyeimmel küzdöttem. A templom el?tt egy id?s asszonnyal találkoztunk. Ráköszöntem magyarul, és nyomban fogadta, s azt kérdezte, honnan jöttek? Istenem, ezek titkon valakire várnak, talán egy csillagösvényen érkez? Csaba királyfira? Vele is váltottunk néhány szót. Megkérdeztem hány éves? "85 évesz vagyok, 1920-ban születtem. Még a Mária megtartott, szegítsze magikot esz". Szelíden megfogtam eres kezét, szeméb?l hit és remény sugárzott. Iszten szegitsze - szólt és ajkához húzta kezemet, nem akartam, de neki meg kellet kezemet csókolnia. Talán azért, mert pap vagyok, ezt láthatta öltözetemr?l, talán ezért az áldott magyar szóért? Nem tudom, de szerettem volna szívemet odaadni neki, hogy lássa, mi székelyek mennyire szeretjük ?ket, moldvai magyarokat, akiket másfél évszázada folyton-folyvást kisemmiznek, nyelvükt?l és anyagi javaiktól megfosztanak. Ezeknek az embereknek olyan értékük van, amit?l soha sem tudták ?ket megfosztani, ez a hitb?l gyümölcsöz? magatartás. Ezért sok ráncos arcból tiszta szemek tekintenek ránk. Amikor megszólalnak, akkor ?szinték és szeretetteljesek. Megmaradt legnagyobb értékük sértetlenül, a Szent Istváni keresztény hitük.
Ferdinándfalváról Klézsére értünk. Elég hosszú az út fel a Tyúkszerig, ahol Duma Andrást lakik. ?t akartuk köszönteni. Közben akarattal megálltunk és beszéltettük azokat, akikkel találkoztunk. Kedves emlékként maradt meg bennünk annak az id?s férfinak magatartása, aki eligazított bennünket.

Intelligens arc, tiszta tekintet, szelíd és határozott hang jellemezte. Posztó kabátján, folthátán folt, de személye tisztességet követel?, mint a ferdinándfalvi 85 éves nénié. Ilyen lehetett a panaszkodó Tiborc a Bánk bánban, mondtam társaimnak. Mennyi értékes magyar ember nyomorog, sínyl?dik Moldvában és nincs emberük, aki kiállna bárhol is mellettük. Néha arra mennek képvisel?k, szenátorok, hogy utána a sajtónak fennhangon nyilatkozzanak. Talán azt gondolják, hogy azzal mindent megtettek a moldvai magyarságért. Az is el?fordul, hogy egy-egy erdélyi katolikus pap ilyen-olyan rendezvényre id?nként bemegy, hogy annak a 10-40 embernek misézzen, de mi ez a tízezrek óhajához képest?
Duma Andrást nem kaptuk otthon. Így csak a kis névnapi ajándékot adtuk át fiának. A f?útnak nevezett szakaszon, nyolcszor a patakba kellett belemennünk, vagy a patakban haladnunk bizonyos szakaszon el?re. Ilyen a környezet.
?ket nem karolja fel a hatalom, mert az ? szemükben ezek az emberek magyarok. ?k magyarok a közeli románok megnevezése szerint és nem csángók. A tegnapi választásra felraggatott plakátok sokaságát látni. Mindenhonnan a szocialista párt jelöltjeinek képe néz ránk, mert a moldvai magyarok szavazata kell, de e népcsoport felemelkedéséért nem tesznek semmit. Itt nem érvényesül sem az igazságosság, sem a szolidaritás, sem a szubszidiaritás, pedig az igazságosság és a szeretet gyümölcse a béke. A lelkekbe csak ezek által költözne béke, ahogy azt Boldog XXIII. János pápa a "Pacem in terris" (1963) enciklikájában tanította. A moldvai magyarok hiába hivatkoznak a II. vatikáni zsinat tanítására és VI. Pál pápa Evangélii nuntiandi (1975) apostoli buzdításának 30., 31. és 63. fejezetére. A nyelvi alkalmazkodás és h?ségr?l így szól: "A helyi egyházak szorosan egybeolvadnak nemcsak saját népükkel, de annak minden törekvésével, eredményeivel és bajaival. Tekintetbe veszik, hogy az emberek hogyan imádkoznak, hogyan fejezik ki szeretetüket, hogyan szemlélik az életet és a világot. Mindezt, ami ez emberiség egy-egy részének közös kincse, összhangba kell hozni az evangéliumi üzenettel, anélkül, hogy annak igazságain bármit is változtatnánk. Ennek az alkalmazkodásnak része a nyelvi alkalmazkodás is. (...) "Nyelv" fogalmán itt nem annyira a nyelvtani, irodalmi kifejezést értjük, mint inkább magát az emberi érintkezésnek hangját, a kultúra világát. A kérdés eléggé kényes. Az evangélium sokat veszít erejéb?l, hatékonyságából, ha nem veszi tekintetbe a konkrét helyi adottságokat, valamely nép körében; ha tehát nem használja annak nyelvét, jelképrendszerét, ha nem felel meg szabatosan problémáikra, ha nem veszi figyelembe a mindennapi életet" (EN 63.).
Mit teszünk mi erdélyi magyarok, és mit tesz Magyarország a moldvai magyarságért? Igaz, hogy Magyarország csip-csup pénzzel támogatja - néhány faluban - a magyar nyelv magán oktatását. Támogatnak kisebb lélegzet? rendezvényeket, de mi ez a félszázezer vagy másfélszázezer magába roskadt moldvai magyarnak?
Csak egy megoldás van, és az most kínálkozik: a kett?s állampolgárság megadása! Mindaz, aki Moldvában kérni fogja a magyar állampolgárságot, az már magyar! Ha magyar, akkor jogosan kérheti, hogy anyanyelvén tartsák az istentiszteletet és állítsanak fel állami magyar iskolákat.
Ma értük kiáltok, és kérek mindenkit, kiáltásomat hangosítsa fel, hogy december 5.-én Magyarországon, a hazában megmaradt magyarok "igen" szavazatukkal adják vissza a határon túli magyarságnak, köztük a moldvai magyaroknak a méltóságát és életét. (Ezért nem kérek egy fillért vagy egy tallért, sem Hillert?l, sem Gyurcsánytól, de egy "igen" szavazatot minden jóérzés? magyartól.) Hittel ígérem, hogy kis vagyonom felét kész vagyok felajánlani a moldvai magyarok felszabadításáért.
Ismételten kérek minden jóakaratú magyar embert, hogy "igen" szavazatával most segítsen.

Csíkszereda, 2004. november 30-án.

Tisztelettel,

Darvas-Kozma József
Esperes-plébános

 
  Kapcsolódó linkek
· Több hír: Irodalom
· Több hír: akac


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Irodalom:

Szentmihályi Szabó Péter: VELÜNK SZAVAZZATOK!


  Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 2


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


  Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Irodalom

Az elsõ oldal indítása óta Ön a(z): Site Meter látogató
Ajánlott felbontás: 1024x768 MSIE 6.0
2003-2008 Š SZMM
Weboldallal kapcsolatos
tartalmi észrevételek: ta@szmm.hu
technikai észrevételek: info@szmm.hu
Szabad Magyarországért Mozgalom
MOVEMENT FOR A FREE HUNGARY
1151 Budapest, Fõ út 36.
Tel: 1/306-5863; Üzenet:06 70 600 9741
Internet: www.szmm.hu

            Kérjük, látogassa meg testvér szervezetünket: www.ömp.hu 

Szervezetünk NEM nonprofit szervezet, mivel nem voltunk hajlandók politikamentességi nyilatkozatot tenni, ezért a számunkra küldött adomány az adóalapból nem írható le. Ha ennek ellenére mégis volna, aki támogatna minket, úgy az vegye fel a kapcsolatot szervezetünkkel:


Ez a weboldal a PHP-Nuke Web portál rendszer segítségével jött létre, mely a GNU/GPl licensze alatt áll.

ilahi youtalkin windows7home replies