„Az elmúlt húsz év szakértelme – gazdasági csőd és erkölcsi pöcegödör” c. cikk
( http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/02/02/az-elmult-husz-ev-szakertelme-gazdasagi-csod-es-erkolcsi-pocegodor/#more-4633 ) komolyan gondolkodóba ejtett. Próbáltam felidézni az elmúlt húsz év emlékeit, a képességeim gyengeségeit némi írásos dokumentumokkal is megtámogatva és rájöttem, hogy a szerzőnek teljesen igaza van: a Fidesz csak polírozott üveggyöngyöket kínál. Elgondolkodtam azon is, hogy miért is nincs a pártoknak – a Jobbik kivételével – programjuk. Fel kellett ismernem, hogy csak azért, mert már teljesen kézi vezérlés alatt állnak. Más oka nem lehet. A választópolgár igényli, hogy legalább ígéreteket mondjanak neki. Már olyan szegények, hogy ígérni sem tudnak? Vagy a szövegládájuk tartalmát már teljesen kimerítették? „Kiírták magukat”, mint a mondanivaló nélkül maradt írókról szokták mondani. Csak ennyit tudnak, amennyit eddig mutattak? Kész? Vége? Nem hiszem. Olyan szegények nem lehetnek, hogy ígérni se tudjanak. Ha nem négy kereket, akkor a válságra tekintettel csak hármat. Nem erről van szó! A teljesen megvalósult kézi vezérlés miatt nem írhatnak programot, mert nem tudják, hogy holnap milyen parancsot fognak kapni, és akkor szembe kell nézniük a „más a pártprogram és más a kormányprogram” kínos, őket a közvélemény előtt lejárató  kettősségével. A legjobb nem mondani semmit, csak olyan hülyeségeket, mint amit a Maszop szórólapján olvastam, hogy „kezeljük a válságot, felszámoljuk a munkanélküliséget, rendbe tesszük a gazdaságot”. Bumm! Eddig – úgy látszik - csak azért nem tették mindezt, mert a zsebeik tömködésével voltak elfoglalva. De most, mivel nincs már mit ellopni, figyelmüket már igazándiból gazdaságra fogják fordítani. Bizugyám! De még mennyire! Remélem, hogy az öszödi beszéd tükrében már eszükbe sem jut kételkedni a „szakértelem” őszinteségében és jó szándékában. Vagy azt is lehet még tenni, amit a Fidesz: óvatosan, a gondolatokat kiherélve és a dolgokat átnevezve csipegetni a Jobbik programjából, de csak annyira, hogy nehogy a status quo megváltozzék és a világért sem leírni. Csak szálljon el szabadon a szó a szelek szárnyán, ha már ilyen jó tulajdonsága van. A liberalizmusunk azt kívánja, hogy ne szorítsuk szegényt az írás rabbilincsébe. És mindig tartsuk fenn „csapataink tervszerű visszavonulásának” a lehetőségét. Mindezt csak és kizárólag szavazat szerzés céljából. Megtévesztésről, félrevezetésről szó sincs! Hogy is lehetne?

Ami még nehezíti szegénykéknek, mármint a „program alkotó négypárti politikusainknak”  a helyzetét, hogy a Washingtonból, Tel Avivból és Brüsszelből érkező parancsok nincsenek mindig összhangban, mert a háromfejű sárkánynak, a „gonosz tengelyének” - ahogy Hugo Chavez nevezte -  a fejei néha vitába szállnak egymással. Ha közvetlenül nem is túl gyakran, mert a kétségtelenül van egy főfej a három között, amely rövid úton letorkolja a másik kettőt, az azért nem akadályozza meg a többi fejet, hogy ne adjanak néha a csatlósoknak olyan utasítást, amelyik egy másik fej rosszallását váltja ki. Vulgárisan úgy is mondhatjuk, hogy nem idegen tőlük a csalán más toldalékával való verésének az alamuszi gyakorlata. Ezt ők „diplomáciának” nevezik. Nehéz ilyen körülmények között egy ideiglenesen Magyarországra akkreditált globalista politikusnak helytállni. Nagyon nehéz! Javaslom, hogy minden olvasóm most a számítógépe előtti öt perc néma vigyázzállással fejezze ki az együttérzését irántuk, mert értünk viselik áldozatos lélekkel ezeket a terheket.

Orbán legnagyobb bűnének nem is a számtalan hazugságát tartom, amelyek között a legnagyobb az volt, amikor még miniszterelnökként egy országértékelő beszédében volt képe azt állítani, hogy kiszabadultunk az adósságcsapdából. Még csak nem is a számtalan árulását, amelyet joggal kért tőle számon Vona Gábor: „Miért vette ki a népszavazási kérdések közül a magyar földet? Miért szavazta meg a román EU-csatlakozást feltétel nélkül? Miért írta alá olvasatlanul a lisszaboni szerződést? Miért vonta vissza a kettős állampolgárságot, amit néhány nappal előtte éppen ő nyújtott be az Országgyűlés elé? Miért tartja a Jobbikot szélsőségesnek? És még sorolhatnám. A másik pedig, mindenki nézze meg, hogy az elmúlt három évben ki vállalt tényleges küzdelmet az MSZP-vel, és ki az, aki csak lapult. Én nem találkoztam a Fidesz vezetőivel az elmúlt években, azokban a kritikus pillanatokban, amikor az emberek utcára vonultak. Nem Orbán Viktort vagy Kövér Lászlót akarják börtönbe zárni, hanem Kiss Róbert Gárda-főkapitányt és engem. És hát vannak, akik már börtönben is vannak. Ők sem a Fidesz tagjai.”
(http://jobbik.hu/rovatok/rolunk_irtak/ki_vallalja_a_harcot_ha_nem_mi_-_interju_vona_gaborral) De nem is ezt a lapítást tartom a legnagyobb bűnének, hanem 56 tényleges, kőkemény elárulását. Mert azt tette! Ne a szavakkal törődjünk most! Támaszkodjunk inkább arra kétezer éves örök érvényű bölcsességre, hogy „gyümölcseikről ismerjétek meg őket”. Nem arról, hogy mit mondanak, hanem arról, amit tesznek. Gondoljuk csak végig: Mi tette lehetővé, hogy 56-ban kitört a forradalom? Az, és csakis az, hogy sorozott hadseregünk volt, amelyből sokan átálltak a felkelők oldalára és szinte minden hadköteles korúnak volt katonai kiképzése. Akkor is volt zsoldos sereg, vagy legalábbis zsoldos jellegű sereg, mai szóhasználattal a szocialista „szabadság ereje”, amelyet úgy hívtak, hogy ÁVÓ. Ők voltak a megbízhatók. Ők nem álltak át. Ők válogatás nélkül lőtték a magyarokat. (Nem mondom, hogy a honfitársaikat, mert az a szó, hogy honfi, nem alkalmazható rájuk.)  Több akkori egyetemistával beszéltem, aki részt vett a harcokban. Mind azt mondta, hogy nehogy azt higgyem, hogy a harcokban ők voltak a főszereplők. Ez csak a mítosz. Meg egyeseknek  „Forradalom Ipar”. A főszereplők  azok a külvárosi munkásemberek voltak, akik megjárták a világháborút. Akik harci tapasztalatokkal rendelkeztek. Ők, az egyetemisták, holott már nekik is volt katonai kiképzésük az akkor rendszerben, csak a beosztottjaikként viselkedtek. Ez sem kis dolog egy újonctól, sőt több nem is várható. A lényeg az, hogy a háborús tapasztalatokkal rendelkező munkások voltak 56 igazi hősei. Azok, akiket ma nem nagyon emlegetnek. A munkás ma „túlhaladott” kategória. Már az álbaloldalnak sem kell. Még a nevéből is kihajította. Liberálisék számára pedig a létező valóságnak egy nagyon kényelmetlen eleme. A baj az, hogy nélküle nincs élet. A franc ebbe a világba! Mennyivel egyszerűbb volna a liberális országlás, ha munkások helyett élelmet nem igénylő és családtalan dzsinnek végeznék el azt a munkát, amellyel egy liberális „entelleküel” nem hajlandó bepiszkítani a kezét. Mint az „Ezeregy Éjszakában”. Mindössze annyi megemlékezést olvastam egyszer róluk, hogy a kádári vérbosszú legtöbb áldozata munkásember volt. És vajon hányan voltak a halottak között?

Milyen következtetést vont le ebből a történelmi tényből Orbán Viktor és a Fidesz? Azt, hogy fel kell számolni a magyar honvédelmet – tetszik érteni – a honvédelmet, nem pedig a világ minden táján idegen célok szolgálatában bevethető, imperialista jellegű zsoldos hadsereget. Ő az utóbbi felállításáért harcolt eredményesen. A honvédség helyett olyan hadseregért, amely pénzért öl. Olyat, amely arra lő, amerre fordítják. Olyat, amely a magyar lakosság ellen is bevetető, mint az ÁVÓ. És emellett, mellékeredményként, felszámolták a magyar nép önvédelmi képességét. Én tökéletesen megértettem, hogy a fiatalok nem szívesen katonáskodtak egy olyan „Néphadseregben”, amely szovjet irányításnak volt alávetve, amely egyértelműen nem Magyarország, hanem legfeljebb a „szocialista világrend” védelmére, korábban pedig kifejezetten a szocializmus világméretű győzelmének a kivívására volt hivatott. Megvallom, én ma sem katonáskodnék szívesen a NATO-nak alávetett, csak névlegesen magyar, ténylegesen a nemzetközi finánctőke érdekeinek az érvényesítésére (Figyelem: nem a védelmére, mert senki sem támadja őket!) felállított imperialista hadseregben, amelyet cinikusan a „szabadság erejének” neveztek a plakátokon. Azonban a rendszerváltást követő hónapokban, amikor még azt hittem, hogy megszületett a független Magyarország, akkor elképedtem, hogy a Fidesz a hadsereg fölszámolását kezdeményezte.

Micsoda szemét alak, aki a saját hazája védelmére nem hajlandó, hanem fizetett  őrző-védő szolgálatot, sőt, rabló hadsereget akar honvédség helyett! Orbán ezzel nem csak 56 megtagadójává, hanem Lindner Béla  és a „dicsőséges” 19 örökösévé vált. Nem véletlen, hogy annak idején a Trianon megemlékezés alkalmával az egész Fidesz frakció kivonult az Országgyűlés ülésterméből. Hogy megbánta? Igen, én is úgy gondolom, de csak azért, mert tartósan csökkentette a népszerűségi mutatóját. A Glatz Ferencek szerint őseink végigdúlták és rabolták Európát, a „művelt és békeszerető Európát”. (Hogy az alsógatyát sem ismerték, az nem baj. Hogy nem tisztálkodtak, az sem. Csak azért lettek volna műveltebbek az őseink, mert ők mindkettőt ismerték? Ugyan már!) De őseink sosem kalandoztak el Irakig és Afganisztánig. Jó, fogadjuk most el, hogy raboltak, de olyan hülyék sosem voltak, mint a mai politikusaink, hogy mások számára raboltak volna ingyen. Saját költségen! Gavallérságból! Mert „így mulat egy globalizált magyar úr”! Mert a mi „Szabadság Erejünk” úgy harcol mások érdekeiért, hogy a megbízóiktól pénzt sem kapnak érte. Mi tartjuk el őket annak érdekében, hogy stréber módon állandó „kommunista műszakot”, azaz fizetetlen műszakot tartsanak a NATO számára. Itt tartunk! Amit a NATO-nak végzünk, az pontosan olyan, mint a Kádár alatti kommunista műszak. Ha a Glatz Ferencekben szemernyi következetesség volna, akkor a mai politikusainkról kellene elmondaniuk azokat a gyalázkodó szavakat, amelyeket őseinkről mondanak. Köztük természetesen Orbán Viktorról.

Ez Orbán történelmi bűne. Hiába fog védekezni a történelem ítélőszéke előtt, hogy „parancsra tettem”, nem fog feloldozást kapni. Azt sem mondhatja majd, hogy félrevezették, mert mára már kinyílhatott volna a csipája és felsorakozhatna a Jobbik programja mögé. De nem teszi, mert számára „Magyarország örök szabadsága” nem érték. Számára az, ami nekünk anyaföld, az életünk alapja, az számára csak forgalomképes tőkejószág, és a mi felhatalmazásunk nélkül kötelezettséget vállalt arra, hogy bagóért odaadja idegen jöttmenteknek, pont úgy, ahogy az un. fejlett világ, a nemzetközi nagytőke ENSZ-nek nevezett munkaszerve útján a palesztinok megkérdezése nélkül adta oda ősi földjüket a zsidóknak. Látjuk mi lett vége. Ez Orbán programja! Nemcsak a trianoni megemlékezésről való kivonulása nem véletlen, hanem ez sem.

2010/02/02