Abban, hogy ide jutottunk, mindenkinek megvan a maga felelőssége is, kinek több, kinek kevesebb. Volt, aki taszította a szekeret le a mélység felé, volt, aki csak tétlenül nézte, volt, aki nézte és közben rettenetesen jogszerűen kommunikált, mások kiabáltak, hogy valakinek meg kellene fognia a szekeret, megint mások segítségért szaladtak, néhányan elé álltak, de őket elsodorta a súly.

Hiába próbáltuk többen is 2006-ban kikényszeríteni a jobb- és a baloldalból egyaránt, hogy a kritika és az önvizsgálat ideje itt van, és majd amikor tisztáztuk az árulások kérdését, utána lehet szövetkezni - falra hányt borsó volt, a kibicek pedig mindenfelé kiáltották az árulót!

Mivel régi magyar szokás szerint nem történtek meg ezek a tisztázások - mostanra jutottunk el odáig, hogy világossá kezd válni: ki hol áll, és kinek mi lenne a legfontosabb dolga. A szövetkezésekre így már nem jutott idő. Azért ragadtam tollat, mert azt a hírt olvastam, hogy a Magyarok Szövetsége egyik budapesti elöljárója arra bíztat, hogy ne menjünk el szavazni. Ezt felkapták többen is a Szövetségből, és már nem egy internetes portálon fórumokon ízlelgetik a beírók ezt a lehetőséget, sőt egyes elszánt szövetség-tag rendre küldi a választás bojkottjára való felhívást a barátainak.

A Magyarok Szövetsége azt a lassan évszázados nemzeti álmot látszott beteljesíteni, hogy magyar a magyarnak testvére, és mindannyian az országunk építőkövei akarunk lenni. Ahogy Bene Gábor is mondja: a társadalomnak egy sűrű szövetét kell megszőni, amely egyben véd is bennünket.

Ennek a szövetnek a szorosan egymáshoz simuló szálai a magyar történelem, a hagyományok, a nemzeti művészetek és tudomány ismerete, ápolása, továbbadása, a nemzettudat formálása, a magas tudású ember kitermelése a nemzeti oktatás műhelyeiből, a megegyezésen alapuló döntések meghozatala a jövőt illetően, a büszke, véreit nem ellökő, magába fogadó és foglaló haza.

Ennek a szövetnek a megszövését vállalta magára a Magyarok Szövetsége a kezdetekkor. Azt is tudtuk, hogy ezt néhány év alatt semmiképpen sem lehet elvégezni, mert az emberi tudat és az erkölcs formálása ennél sokkal hosszabb folyamat, és kitartó, sziszifuszi munkával lehet csak elérni. Azt is tudtuk, hogy az ehhez tartozó politikai játékteret is át kell alakítani, de ahhoz, hogy ezt el tudjuk érni, kettős feladatot kell elvégezni. Egyrészt, a társadalmat magasabbra kell emelnünk, ahol az erkölcsös élet nem a sikertelenségre és a mások általi megmosolygásra ítél, hanem a társadalom tiszteletét hozza el. Egy ilyen társadalomban valóban nincs szükség pártoskodásra; az ilyen társadalomban a közösség megbízhat képviselőiben, akiknek eszük ágában sincs a megbízóikat becsapni. Az úgynevezett pártdemokrácia ideje amúgy is lecsengett - még tartja magát egy darabig Kelet-Európában, de egyre erőteljesebben kopogtat az ajtón egy újfajta demokrácia, amelynek kereteit még meg kell rajzolnunk. Ezt sokkal inkább mondhatnánk részvételi demokráciának, amely képes felhasználni a 21. század technológiáit és az értékteremtő ember magas tudását. A másik feladat - ahogy mondtam az, hogy ehhez a jogi és politikai kereteket meg kell teremteni. Mivel a Magyarok Szövetségének felhívására a jelenlegi magyar parlament meg sem mozdult - ahogy az (lássuk be) várható volt - világossá vált, hogy a választásokon kell elzavarni azt a politikai elitet, amelyik akadálya a fejlődésnek. Helyettük olyan képviselőket kell juttatni a parlamentbe, akik elvégzik azt a törvényalkotási folyamatot, amely az új demokrácia kereteinek megteremtéséhez szükséges.

Eközben pedig szakadatlanul és kitartóan folytatni kell a szövet szövését, amihez a Magyarok Szövetsége tagjainak elszánt és kitartó munkája kell. Ha ők el tudják érni, hogy a társadalom erkölcsös legyen, akkor a jövőben semmi szükség arra, hogy pártok kampányoljanak!

A Magyarok Szövetsége ebbe az új irányba indult el, mert felismerte, hogy az ép lélek, a tudás, a kultúra, a lelkiismeret a tartós siker kulcsa.

Azt is fel kell ismernünk azonban, hogy most még csak az átmenet időszakát fogjuk megkezdeni a közeljövőben. Ez a kezdő lépés a tavaszi parlamenti választások, mert még a régi módon osztják a kártyát az asztalnál, de már új szereplők is be tudnak lépni mások helyébe. A kártyaasztal körül pedig egyre több civilnek kell összegyűlnie, hogy a csalókat kiemeljék.

Ha a Magyarok Szövetsége tagjai arra bíztatják az ország népét, hogy ne menjenek el választani, azzal kicsavarják a kezéből azt a lehetőséget, hogy beleszóljanak ebbe a kártyajátékba. Szerencsésebb volna talán azt támogatni, hogy mindenki szavazzon, mert a szakadékba nem szabad engedni a szekerünket, tehát azokat, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy idejutottunk - el kell tessékelni a kormányrúdtól.

Azt, hogy kire szavazunk - mindenki döntse el saját lelkiismerete és legjobb tudása szerint!
A Magyarok Szövetsége pedig rendezze sorait, és állapodjon már meg abban, hogy ki mit fecseghet!

A biztos pártválasztók és a bizonytalanok aránya alapján azt lehet mondani, hogy alacsony részvétel mellett az eddigi ország-rontók 10% körül fognak kapni, nagyobb arányú részvétel esetén ennél kevesebbet, akár 5-6 % körül.

Mindamellett, nem tartom helyesnek, hogy a nemzeti oldalon állandó jelzővé vált az árulózás - evvel nem leszünk előrébb. Akkor kinek a szekerét is tolja az, aki nem megy el szavazni, sőt:
nemzettársait is erre bíztatja?

Wirthné Móricz Zsuzsanna

2010.01.03.