Tisztelt Harcostársak!
Cselekvő módon összefogni csak ügyek mentén érdemes, minden más csak előjátéka a közös cél elérésének. Most ügy van és helyzet van! Most csapást lehet mérni a nemzetrontó erőkre! Akár halálos csapást is. Ezt a csapást csak együtt és közös erővel tudjuk mind hatékonyabbá tenni. Ennek a küzdelemnek a zászlós hajója most a Jobbik. Most ezt a hajót kell segíteni a harcban, legyen a nemzeti oldalon bárkinek és bármilyen ellenérzése, kifogása a Jobbik vezetése vagy megnyilvánulásaival szemben. Most az összefogás ideje jött el! Aki az összefogás ellenére tesz, akár önteltségből, akár önzésből, vagy személyi hiúságból, az vagy politikailag korlátolt, és ezért nem alkalmas vezetésre, vagy a nemzeti oldalon való nyomulását egyéni érdekből teszi, és ezért nem méltó arra, hogy vezető legyen.
Természetesen kettőn áll a vásár, és mindenkinek megvan a maga felelőssége ez ügyben. A Jobbik vezetésének és a többi nemzeti oldalon lévő szervezeteknek és vezetőiknek is. Nincs miért egymásra mutogatni!
Szoktam volt mondani, hogy Magyarország talpazata nemcsak Trianonnal, a”felszabadulással”, hanem egyértelműen és vészesen a rendszerváltással billent meg, olyannyira, hogy a népek tengerében mint önálló nemzetállam pillanatokon belül elsüllyedhet. Ennek a szegény hajónak annyi önjelölt kapitánya, első-, másod-és harmadtisztje van, hogy csak na. Mindegyik látja a veszélyt, az egyik fele elbagatellizálja vagy meghamísítja a tényeket, míg a másik fele meg döntési pozíció hiányában ketté szakadt. A nemzeti oldal egy nagyobbik része a „dejólenne” szintjén sopánkodik, míg a maradék az adott lehetőségeket keresve próbál döntési pozícióba kerülni.
A „legitim” (???) tisztikar fél és képtelen irányt váltani, mert vazallusként kötve van, hiába látja már, hogy a megbízóik által megadott irány az országhajó elvesztését eredményezi, és egy nemzet pusztulása szárad majd a lelkükön, de már képtelenek váltani, mert csinovnyikként velejéig romlottá tette őket a szolgaság.
A nemzeti oldal eljutott már oda, hogy a célt és a megoldást ugyanabban látja, a történelmi alkotmány jogfolytonosságában, a Szentkorona állameszményében, a magyar alkotmányos evidenciákban, de mindegyik a saját és senkivel nem egyeztetett útján kíván a kormánykerékhez jutni, ezért a mellette haladóra folyton vicsorog.
Tessék észrevenni, Magyarország megbillent és kettétört, mint egy frissen festett forgácslap: az egyik felén a hazaárulók kék, vörös, zöld és narancssárga folyama csordogál az enyészet felé, magukkal rántva az országot. A másik, a nemzeti oldal patakocskái szintén egy irányba haladnak, de véletlenül sem akarnak folyóvá egyesülni, hogy a kormányrudat megragadhassák.
A nemzeti oldal cselekvőképes részében három irányzat ismerhető fel, amely céljában megegyező, de stratégiájában más és más, ám nem ellentéte az egyik a másiknak, hanem kiegészítője, nem azonos időben és nem azonos politikai helyzetben alkalmazható módszerekben gondolkodnak. E három irányzatnak megvan a vezető szervezete illetve vezér egyénisége.
Jelenleg az adott politikai játékszabályok szerint a pártok harcolnak egymással. A nemzeti oldalnak megvan a vezető pártja, a Jobbik. A többi kisebb és kevesebb társadalmi támogatottsággal rendelkező nemzeti pártoknak, szervezeteknek lehet fanyalogni, hogy savanyó a szőlő, de ez van, ezt kell szeretni és támogatni.
Aki elolvasta a Jobbik programját, annak két dolog válik világossá;
- hogy az elmúlt húsz év nemzeti oldalon lévő gondolkodók felvétéseire, megoldási javaslataira épül a Jobbik programja, és nem most született kósza ötlet csupán,
- hogy a Jobbik kormányprogramot írt és nem ellenzékit.
Most a pártos harcnak jött el az ideje, és a nemzeti oldal minden tagjának az lenne a kötelessége, hogy a Jobbik sikeréért tegyen is valamit. Mondom én, aki az Isten, Haza, Család pártjának vagyok a tagja.
A másik lehetőség, amit a Magyarok Szövetsége képvisel, a társadalom alulról való újraépítésére koncentrál, míg politikailag az önkormányzati választásokra helyezi a hangsúlyt.
Teljesen jogos és ésszerű elvárás a nemzeti oldal részéről, hogy e két szervezet segítse egymást. Most a Magyarok Szövetségének volna kötelessége, hogy segítse a Jobbikot, s ha kell, akkor olyan egyértelmű és világos garanciális megállapodást kössön vele, ami a meghirdetett választási program garantált képviseletét jelentené a parlamentben.
Az önkormányzati választáson akár együtt is a küzdőtérre léphetnek, városokban Jobbik-MSZ szövetségben, míg vidéken MSZ-Jobbik formációban. Külön-külön és egymás ellen mindegyik szervezet csak veszíthet.
Tessék tudomásul venni, hogy a nemzeti egység megteremtése e két szervezet együttműködésével indulhat el.
Kedves Vukics Ferenc és Vona Gábor!
Tessék már politikusként a nemzet javára integráló személyiséggé válni, és nem az érzelmi és személyi sértettség legyen gátja az összefogásnak!
Tévedés ne essék, Vukics Feri is politikus, bármennyire is utálja ezt a szót és a pártokat, de mint katonatiszt nagyon jól tudja, hogy a háborúban mindig a harc jellegének megfelelő fegyverrel kell harcolni. A lovasságot nem vetem be a tengeri csatában. Egy hazafi nem mondhatja azt, amikor a haza megmentéséről van szó, hogy a másik fegyvernemet nem támogatom, mert azt nem szeretem.
Tessék minél előbb leülni egy asztalhoz, és egyeztetni a stratégiát! Ha nem megy kettesben, akkor vegyetek igénybe közvetítőket.
A harmadik irányzatot Posta Imre képviseli, aki arra a helyzetre kíván megoldást találni, amikor az ország mind gazdasági, mind politikai állapotában csődbe kerül. A parlamentáris, „demokratikus” pártrendszer összeomlik, a politikai „elit” cselekvésképtelenné válik. Ebben az esetben szükség lesz egy olyan csapatra, amely képes lenne az ország irányítására. Nos, ebben az esetben mind a három irányzatnak együtt kell működnie, közös országirányításra lesz szükség.
Tisztelt Vezírek!
Talán érthető a felvetésem és azon igényem, hogy tessék barátként és lehetséges szövetségesként viseltetni egymás iránt, a nemzeti oldal kevésbé sikeres szervezeteivel kapcsolatot tartani, nem riválisként, neadjisten ellenségként kezelni őket. Ha csak a párbeszéd elindulna egymás közt, a fő vonalakban és a szereposztásban egyezség születne, már akkor sokat lépnénk előre a haza szolgálatában. A hazát szolgálni csak alázattal szabad. Ezt az alázatott várom el tőletek! Nem megalázkodva a másik előtt, hanem egymást támogatva, mert csak így lehettek valakik.
Szebb jövőt és bort, búzát, békességet kívánva maradok küzdőtársatok:
Takács András
Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke
Kapcsolódó linkek
