SZMM - Bíró Zoltán: Gondolatok a tagadásról

Mi tagadás, mély ostobaságra vall a történelmi tények tagadása. Fakadhat műveletlenségből, tudatlanságból – de lehet ez a tudatos manipuláció egyik eszköze is. És mint ilyen, alkalmas emberek félrevezetésére. Aki például tagadja azokat a tényeket, amelyek a második világháború borzalmaihoz tartoznak, köztük a nácik által elkövetett emberellenes, népek, fajták ellen elkövetett cselekedeteket, az vagy nagyon ostoba, vagy provokálni akar. Tagadhatatlan – többek között – a zsidóság ellen elkövetett náci bűnök sokasága éppúgy, mint a sztálinizmus embertelensége, a náci koncentrációs táborok és a gulágok, a szovjet munkatáborok ténye, Hitler birodalmi tébolya csakúgy, mint Sztáliné.

Én egyetlen embert sem ismerek a legtágabb környezetemben, aki ezeket tagadná. Aki pedig mégis tagadja, azzal nincs értelme még a vitának sem, legfeljebb a tényeken alapuló felvilágosításnak, feltéve, hogy az illetőt nem lehet az elmebetegekhez sorolni. Egyébként az ilyen emberrel nem kellene törődni, nem lenne szabad komolyan venni, már csak azért sem, hogy ő maga se vehesse túl komolyan önmagát. Ezzel szemben némelyek úgy gondolják, hogy aki a holokausztot tagadja – csakis azt! –, azt börtönbe kell zárni. Gyanítom, hogy a magyar nép nagy része ma már szívesen börtönben látna bizonyos politikusokat, bankárokat, csalókat és kilakoltatókat, de nem hiszem, hogy a holokauszt tagadásáért, vagy más történelmi események tagadásáért rendőrért kiáltana vagy a börtönt emlegetné. Hallom ugyanakkor, hogy az MSZP újdonsült elnöke – bizonyára megilletődve a holokauszt nemzetközi emléknapjától – előállt azzal a korhadt ötlettel, hogy járjon börtönbüntetés annak, aki tagadja a holokausztot, módosítsa az Országgyűlés ennek megfelelően a büntető törvénykönyvet. Szerinte és a hozzá hasonlók szerint törvényt kellene hozni a „gyűlöletbeszéd” ellen is.
Ne firtassuk most, hogy mikor, mi és kiknek az ítélete szerint minősülhetne bármely beszéd „gyűlöletbeszédnek”. Maradjunk annyiban, hogy valamiféle antiszemitizmus ellen kiagyalt programról van itt szó, melynek az a lényege, hogy mindenki szabadon tagadhatja a kommunizmus bűneit, szabadon szíthat magyar- vagy keresztényellenességet akár a legnagyobb nyilvánosság előtt is, de a holokauszt tagadása, és a zsidóság vagy Izrael emlegetése – esetleg nem minden tekintetben pozitív kicsengéssel – egyenesen szentségtörés, amit börtönnel kell büntetni. Mesterházy Attila mostani elmés fellépését nyugodtan tekinthetjük kampányfogásnak, s mint ilyennel nem is kellene foglalkoznunk. Szerencsétlen nem veszi észre, hogy ha vannak egyáltalán komolyan vehető antiszemita jelenségek Magyarországon, azokkal szemben az ő fellépése hatástalan, vagy inkább gerjeszt antiszemita érzelmeket, mintsem csökkentene.

Igaz, alaposan megágyaznak az efféle magatartásnak gyakran izraeli politikusok is. Ha például Lieberman izraeli külügyminiszter hazánkba jön és a Magyar Országgyűlésnek szab feladatot az antiszemitizmus elleni harc érdekében, a „gyűlöletbeszéd” ellen, ha ő követel magyar törvényeket, ahelyett, hogy a saját hazájában követelne tisztességes bánásmódot a palesztinokkal, akkor még érthetőbb, hogy a szolgahad itthon azonnal csatlakozik és túlliheg. Alighanem hathatós zsidó nemzetközi támogatást is remélnek ettől úgy általában és konkrétan most a választások előkészületei során. Az ember legalább az izraeli profi politikusoktól, kormányzati tényezőktől elvárná, hogy belássák végre: ha minduntalan megtérdepeltetnek nemzeteket a saját történelmi fájdalmaik és sérelmeik miatt, ha agresszíven követelik, hogy őket a népek mindenek felett – saját maguk fájdalmai és történelmi sérelmei felett is – tiszteljék és csodálják, ha ráadásul kilóg a lóláb és kitetszik újra meg újra, hogy mellesleg igen jó üzletet is csinálnak ezzel, akkor ők maguk tesznek sokat annak érdekében, hogy az európai népek egyre kevésbé tiszteljék és a legkevésbé se csodálják őket. Mindezt belátni és kellő önmérsékletet tanúsítani az önérdek és önérvényesítés terén, elsősorban intelligencia kérdése.

Reméljük, hogy a magyar parlament nem követi el azt az őrültséget és súlyos méltánytalanságot akár a gondolat- és szólásszabadság, akár egyszerűen a társadalom igazságérzete ellen, hogy holokauszttagadás vagy gyűlöletbeszéd címén hoz törvényt. Magyarországnak a köznyugalom érdekében most egészen más természetű, más irányú törvényekre van szüksége és lesz a jövőben is. Rendezni való, büntetésre érett magatartás, cselekedet van bőven. Az a helyes, ha a hazai törvénykezést valóságos hazai gondok, megoldatlan problémák tematizálják és nem Mesterházy Attilák vagy izraeli politikusok. Ne azt foglaljuk törvénybe, hogy ki mit tagadhat, mit nem, hanem azt, hogy aki bűnt követ el a hazája, népe ellen, aki kifosztja és elárulja a hazáját, visszaélve állami tisztségével, hivatalával, az valóban elnyerje méltó büntetését, és ne bújhasson sem a mentelmi jog, sem az elévülési törvény mögé.

Bíró Zoltán

ilahi ilgilerim.com