Levél egy herényi mocsoknak
Dátum: 2010. February 28. Sunday, 15:46 Szerző: akac |
|
NYÍLT LEVÉL KÁROLY HERÉNYINEK
karoly.herenyi@parlament.hu
Ide figyeljen, károly herényi!
Ha magának bármelyik családtagját érintette volna a kommunisták vérgőzös tajtékzása, akkor is ilyen véleményen volna? Tisztában van azzal, hogy ebben az országban eztán magát képletesen le fogják köpni? Bár nem csodálkoznék rajta, ha valóban megtörténne!
El kell mondanom magának, károly herényi, hogy a hirdetett holokauszt, mint kötelezőnek szánt nézetrendszer mellett az emberiség írott történelmének vitathatatlanul legnagyobb irtóhadjáratáról emlékeztünk tegnap, amikor a lenini eszmék sztalini, rákosista, kádárista végrehajtóinak nyomában jegyzett száztízmillió áldozatról kell szólni.
El kell mondanom, mert ismeretei - szavai alapján - vélhetően e téren a semmivel egyenlők, hogy ez az embertömeg nem választhatott a lét és a nemlét között. Főleg nem azon az áron, hogy ő is esetleg kommunista legyen, vagy nem.
Ugyanúgy elhurcolták, mint a cigányokat és a zsidókat. Mindet!
Boldogult apai nagyanyámnak volt egy picike zöldséges boltja. Talán akkora, mint egy kisebb börtöncella. Ha élni akart, s mert nem tudott a háború után elhelyezkedni a tanult mestersége szerint, valamit kezdeni kellett az életével. Ezért a lehető legtöbb, egyébként csekély értékétől megvált, és betársult a kicsi boltba.
Majd egy napon jöttek bőrkabátos alakok, és nem választhatott, hogy a saját résztulajdonában marad-e, vagy ott tovább dolgozik vörös rabszolgaként, hanem egy hatalmas pofon után az ÁVO figurája a gallérjánál fogva kipenderítette az utcára. És örülhetett, hogy ennyivel megúszta. Csak éppen attól kezdve az egyik fülére nagyothalló lett. Érti, herényi? Nem választhatott! Azért nem választhatott, mert a vörösök egyik jó elvtársa, egy belterjes túlélő, aki később maga sem tudta, hogy melyik táborból jött haza, vagy partizán volt-e, szemet vetett a kicsi üzletre.
Ugye hihető, hogy nagyanyám ezután nem nagyon akart kommunistává válni. Kapott ezzel szemben kiváló segédmunkási lehetőséget egy angyalföldi gyárban, ahol váltóműszakban vizsgálta a rengeteg injekciós ampullát, amit internacionalista segítségként, szovjet utasításra és részletletagadásra exportra termeltek valamelyik fejlődő országnak a kommunizmus nagyobb dicsőségére. És ha véletlenül nem sikerült a normát teljesíteni, mert sok volt a selejt, akkor rögtön az volt az ordítás, hogy a burzsuj nagyságának büdös a munka. Mondta ezt egy szintén jó elvtárs. Érti, károly herényi?
Dehogy érti! Ha értené, meg sem szólalt volna.
Azután el kell mondani, hogy az oroszok távozásáig a déli hadseregcsoport ideiglenesen itt állomásozó kétszázezer tagját, köztük a tiszteket családostól, a magyar emberek zsírjából tartották el évtizedeken át. Üzemanyagot, élelmiszert, egyenruhát, gépjármű karbantartást, és minden ellátmányt beleértve. Az összes többi szovjetek uralta országban hasonló módon tették.
Fizetett ez az ország akkora hadisarcot, hogy olyat még Európában senkin nem hajtottak végre. Ez az ország nem választhatott! Érti, károly herényi.
Szüleim nem tudtak békekölcsönt jegyezni, mert akkor éhen maradtak volna. Ezért, és a békepap feljelentése a templomi esküvőjük másnapján, ők egy héten belül munkanélküliekké váltak.
Tudja, károly herényi, fel kellene lapoznia esetleg boldogult Szolzsenyicin könyvét. Az esetleg eléggé hiteles beszámoló arról, hogy miből lehetett választani abban az időben.
Tudja, károly herényi, a magafajtával volt tele valaha az Andrássy út 60 épülete. Lehetett választani az oda behívott, vagy bevitt embereknek, hogy kínhaláluk előtt, esetleg utána tesznek vallomást a nem is tudták miről. Érti, amit mondok, károly herényi?
Maga meg a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjaként egy levegőt szívott és választási szövetséget szorgalmazott társaival együtt olyanokkal, akiknek szülei ebben kétkezileg és élvezetből részt vettek. Csak utalok a férfiak nemiszervével kapcsolatos rémtettekre, esetleg a cigaretta parazsának emberi bőrben történő eloltására, vagy éppen a körmök tépkedésére.
Tudja, károly herényi, magának a tükör előtt a helye! Igyon jó sok vizet, mert a nyálára nagy szüksége lesz, mert lát majd ott egy alakot. Sok millió magyar áldozat nevében mondom, hogy bízom az isteni bölcsességben, ami arra fogja indítani, hogy mostantól azt az alakot rendszeresen leköpje. Tegye ezt mindaddig, amíg arra a felismerésre nem jut, hogy térdelve kérjen bocsánatot a magyar nemzettől!
Addig is tegye meg azt a szívességet, hogy eltűnik a magyar politikai közéletből! Lehetőleg némán, hiszen tele lesz a szája nyállal. Takarékoskodjon vele, mert a fürdőszobájában nagy szüksége lesz rá.
Nem nagyképűség, amit most olvashat. Milliónyi áldozat nevében és milliók túlélő nevében, és a milliónyi túlélő hozzátartozói nevében követelem, maga azonnal mondjon le minden közéleti vállalásáról!
Maga, károly herényi, teljességgel megtiporta a Magyar Köztársaság nemzetének önérzetét, becsületét, mindenét, amiben hinni próbáltak a milliók, és mindenét, amiről mára bebizonyosodott, hogy pusztai délibáb volt, de éltette a reményt, hogy egyszer jobb is lehet a sorsunk.
Most bizonyságát adta annak, hogy vannak olyan beszélő vegyületek a magyar parlamentben, akik szerint a kommunizmus áldozatai választhattak a kommunista párttagság és a nemlét között.
Amikor hazamegy, mossa ki a fehér inge gallérjából a foltot, és adja be a zálogházba az öltönyével együtt. A következő néhány ciklusban nem lesz rá szüksége.
Esetleg ajánlhatok kiváló munkaruházati üzletet. Kitűnő fényvisszaverős mellényeket árulnak, hozzávaló vesszőseprűvel. Eztán azzal szórakozzon! Csak meg ne írja az emlékirataiban, hogy maga 2010 áldozata!
Ferencváros, 2010. február 26.
Lengyel Károly
|
| |
 |
 Hír értékelése |
|
Értékelés: 4
Szavazat: 4
|
|
|
