CímlapBelépés/Reg.KilépésÉszrevételekTartalomjegyzékLinkajánlóEmail

''Vagy gyõzünk, vagy meghalunk'': a megtörhetetlen gázai ellenállás vázlatos tör
Dátum: 2014. August 08. Friday, 10:41 Szerző: akac

Külföld
A gázai palesztinok ellenállása már akkor megkezdõdött, amikor 1947/48-ban a fegyveres zsidó milíciák, illetve a belõlük szervezõdõ izraeli hadsereg 800 ezer palesztint elûzött a szülõföldjérõl, és megszületett a zsidó állam. A 800 ezer menekült palesztin közül hozzávetõleg 200 ezer telepedett le a Gázai övezetben létesített menekülttáborokban. Õk, valamint a korábban is ott élõk, illetve most már inkább a leszármazottaik alkotják a Gázai övezet mai, 1,8 milliós lélekszámú palesztin lakosságát.


A Gázai övezetben zajló népirtás elemzésekor az elsõ és legfontosabb tény, amit semmiféleképpen sem szabadna figyelmen kívül hagyni (holott a cionista propagandisták persze rendre figyelmen kívül hagyják): a Gázai övezetben élõk többsége már eleve a saját otthonaikból elûzött palesztinok leszármazottja. Képzeljük csak el a lelkiállapotát annak a palesztinnak, akinek szüleit vagy nagyszüleit fegyverrel zavarták el a házából 1947/48-ban, majd az agresszorok még a nyomorúságos menekülttáborokba is behatolnak, ott az ellenállás letörésének céljából idõnként mészárlásokat rendeznek, a menekülteket pedig blokád alá vonják és kiéheztetik.

No persze, Izrael nem passzióból zárja el a külvilágtól, és öldösi a gázaiakat, hanem azért, mert az otthonaikból kiebrudalt embereknek van bátorságuk felvenni a küzdelmet a hódítókkal. Márpedig az ellenállás joga – minden isteni és emberi törvény szerint – minden otthonából elûzöttet megillet! A cionista elvárásoknak engedelmeskedõ magyarországi sajtóban természetesen nem lehet elemzéseket olvasni arról, hogy a gázai ellenállás nem a „terrorista Hamász” megszületésével vette kezdetét! Bizony, bizony, bármennyire is kínos a hasbaraakciók szervezõinek, de a földjeikrõl elûzött, a Gázai övezetben nyomorúságos életviszonyok közé kényszerített palesztinok az elsõ perctõl fogva harcoltak a megszállók ellen. Nem volt még Fatah, nem volt Hamász, nem volt iszlám radikalizmus, ennek ellenére a gázaiak kisebb csoportokba szervezõdtek, melyek tagjait fedayeeneknek (szabadságharcosoknak) nevezték. A fedayeenek többsége Palesztina más vidékeirõl elûzött fiatal volt, akik primitív fegyvereikkel és házilag készített bombáikkal megpróbáltak visszatérni egykori szülõföldjükre. (Pedig még a Hamász „félelmetes” alagútrendszere sem létezett.) Több esetben is tûzharcba keveredtek a megszállókkal. Sokan sohasem jöttek haza, és csak keveseknek sikerült az izraeli katonáktól zsákmányolt fegyverekkel visszatérniük. Kezdetben szép számmal voltak olyan fedayyeenek is, akik a saját egykori házukba akartak visszalopakodni, hogy magukkal vigyék otthagyott értékeiket, melyeket a viharos menekülés során nem volt módjuk összepakolni.

A fedayeenek legnagyobb része sosem tért vissza többé – a legtöbben fogságba estek, vagy pedig a megszállók lelõtték õket. Az áldozatok holttestét persze az izraeliek sohasem szolgáltatták vissza, ennek ellenére szimbolikus temetést rendeztek a tûzharcban elesett mártírok emlékére. Nem létezett még a Hamász, sem a Fatáh, sem az iszlám radikalizmus, sem az alagútrendszer, sõt a palesztinok rakétákat sem lõttek ki (mert nem voltak rakétáik), ennek ellenére a kisebb csoportokban operáló fedayeenek visszatérési kísérleteit az izraeli hódítók rendre a Gázai övezet menekültjeire mért katonai csapásokkal bosszulták meg. Mondanom sem kell, hogy minden egyes izraeli katonai akció véres volt, és egyre több hívet szerzett a fedayeeneknek és a folyamatosan erõsödõ ellenállási mozgalomnak.

1956 novemberében a szuezi válság néven ismert események során az izraeli hadsereg teljes egészében elfoglalta a Gázai övezetet, sõt a zsidó katonák behatoltak Egyiptomba is. Az övezet déli részén fekvõ Khan Younis illetve Rafah városában azonban az agresszorok szívós ellenállásba ütköztek. (Korántsem véletlen, hogy Khan Younis és Rafah a mostani vérengzés során is a zsidó haderõ egyik fõ célpontja volt.) Végül, elkeseredett harcok után, az izraeli hadsereg behatolt mindkét városkába, és a hõsies palesztin ellenállás megtorlásaképpen borzalmas vérfürdõt rendezett: Khan Younisban 200-250 civilt gyilkoltak meg, november 12-én pedig a rafahi menekülttáborban található al-Amiriyah iskolában mészároltak le az izraeliek 124 férfit és fiatal fiút. Errõl a tragikus eseményrõl rendszeresen megemlékeznek a palesztinok – de szégyenszemre szinte semmit sem tud róla a nyugati világ, ékes bizonyságaként annak, kik és milyen szellemben irányítják a médiát és az oktatást Európában és Amerikában.

A cionisták pechjére azonban nem csak holokauszt-túlélõk, hanem az izraeli terror túlélõi is élnek még a világban. (Az más kérdés, hogy ez utóbbiak visszaemlékezései nem szerepelnek a tankönyvekben, nem készítenek belõlük könnyfakasztó filmeket, és nincsenek a palesztinok elleni terrorra emlékezõ ünnepségek sem. Igaz, a palesztinok nem csináltak üzletet és mitológiát a holokausztjukból, bár hatalmi eszközök híján ezt nem is tehették volna meg.) Dr. Ahmed Yousef a következõképpen emlékezik vissza az al-Amiriyah iskolában történt mészárlásra: „Az embereket gumibottal beterelték az iskolába. Akik túlélték az ütlegelést, azokra tüzet zúdítottak, majd az épület teteje is a fejükre szakadt. A vérfoltok még évekig láthatóak voltak az iskola falain, emlékeztetvén a gyerekeket Izrael bûntettére.”

Dr. Ahmed Yousef felnõve valamilyen érthetetlen okból antiszemita, sõt még „terrorista” is lett (sõt, mint Ilan Mor budapesti izraeli követtõl megtudhattuk, még „náci” is), ugyanis a Hamász egyik vezetõjének (korábban a demokratikus úton megválasztott Hamász-kormány miniszterelnökének) elsõ számú tanácsadójaként ténykedett. Írásának címe, melyben elmeséli a rafahi vérfürdõ történetét: „Az ellenállás nem adja fel… vagy gyõzünk, vagy meghalunk”. Micsoda érthetetlen iszlamista fanatizmus és gyûlölködés, ugyebár?

Az 1967-es háború során Izrael katonailag megszállta Kelet-Jeruzsálem, Ciszjordánia, a Golán-fennsík és a Sínai-félsziget bizonyos részei mellett a Gázai övezetet is. Miután a harcok befejezõdtek, a rendkívüli kegyetlenségérõl ismert Ariel Saront bízták meg a Gázai övezet „pacifikálásának” – vagyis az ellenállás elfojtásának - feladatával. (Saron 1969-tõl az izraeli hadsereg déli szárnyának parancsnoka volt.) Saron úgy gondolta, hogy a gázai ellenálló csoportokat csakis nehézpáncélzatú harci jármûvek bevetése révén lehet megsemmisíteni. Igen ám, csakhogy a sûrûn lakott és minden talpalatnyi helyen beépített gázai városokban az izraeli tankok nehézkesen vagy egyáltalán nem is tudtak manõverezni. A „buldózernek” is nevezett háborús bûnös Saron azonban megtalálta a megoldást: buldózereket vezényelt az övezetbe, és az izraeli szempontból veszedelmesnek nyilvánított településeken a zsidók hozzákezdtek a házak lerombolásához. Több ezer palesztin lakóházat tettek a földdel egyenlõvé – egyedül 1970 augusztusában kétezret. Aki pedig ellenállást tanúsított az izraeli pusztítással szemben, azt „terroristává” nyilvánították, és megölték. Több tízezer palesztin maradt ismét fedél nélkül, és sokaknak kellett menekülni – immár nem elõször az életükben.

A Gázai övezetbe történõ izraeli betörések, atrocitások, mészárlások története sajnos igencsak hosszú. Egy vaskos könyvben lehetne csak mindent elmondani. (Melynek persze nem lenne kiadója Magyarországon, ahol ugyebár persze nincsen cionista uralom.) Csodálható-e ezek után, hogy az elnyomásnak és terrornak ebben a légkörében felnevelkedett fiatalok létrehozták - számos más fegyveres csoport mellett - az Ezzeddín el-Kasszám Brigádokat, amelynek harcosai oly hõsiesen küzdenek a meg-megismétlõdõ izraeli agressziókkal szemben? (Ezzeddín el-Kasszám egy 1882-ben született muzulmán hitszónok volt, és egyaránt fellépett a brit gyarmatosítók, mint a cionista hódítók ellen. 1935-ben brit katonák ölték meg.)

2005-ben az izraeliek ugyan névleg kivonultak az övezetbõl, azonban a terület tengeri és szárazföldi határait, valamint légterét szoros felügyelet alatt tartották. A Hamász 2006-os választási gyõzelmét követõen részleges, az iszlamista kormány megdöntését célzó izraeli-amerikai támogatással lezajlott 2007-es puccskísérlet kudarcát követõen pedig teljes blokád alá vették az övezetet. Izrael – a zsidó katonák atrocitásaira és provokációira válaszként kilõtt palesztin rakéták ürügyén – 2008 decemberétõl 2009. január 21-ig (Öntött ólom-hadmûvelet), 2012. november 14-21. között (Felhõoszlop-hadmûvelet), majd 2014. július 8-tól kezdõdõen (Szilárd sziklafok-hadmûvelet) „katonai akciónak” nevezett mészárlásokat hajtott végre a Gázai övezetben. A három izraeli agresszió palesztin áldozatainak száma eléri a 3500-at, a sebesültek száma mesze meghaladja a húszezret, az anyagi kár pedig felmérhetetlen.
Aki csak vázlatosan is ismeri a gázai palesztinok hõsies ellenállásának a történetét, az tudja: nem lehetséges õket térdre kényszeríteni.

Perge Ottó - Kuruc.info





 
  Kapcsolódó linkek
· Több hír: Külföld
· Több hír: akac


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Külföld:

Honnan ered Ukrajna, kik az ukránok?


  Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 1


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


  Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Az elsõ oldal indítása óta Ön a(z): Site Meter látogató
Ajánlott felbontás: 1024x768 MSIE 6.0
2003-2008 Š SZMM
Weboldallal kapcsolatos
tartalmi észrevételek: ta@szmm.hu
technikai észrevételek: info@szmm.hu
Szabad Magyarországért Mozgalom
MOVEMENT FOR A FREE HUNGARY
1151 Budapest, Fõ út 36.
Tel: 1/306-5863; Üzenet:06 70 600 9741
Internet: www.szmm.hu

            Kérjük, látogassa meg testvér szervezetünket: www.ömp.hu 

Szervezetünk NEM nonprofit szervezet, mivel nem voltunk hajlandók politikamentességi nyilatkozatot tenni, ezért a számunkra küldött adomány az adóalapból nem írható le. Ha ennek ellenére mégis volna, aki támogatna minket, úgy az vegye fel a kapcsolatot szervezetünkkel:


Ez a weboldal a PHP-Nuke Web portál rendszer segítségével jött létre, mely a GNU/GPl licensze alatt áll.

ilahi youtalkin windows7home replies