CímlapBelépés/Reg.KilépésÉszrevételekTartalomjegyzékLinkajánlóEmail

Kálmán barátom karácsonya
Dátum: 2014. December 27. Saturday, 20:15 Szerző: akac

Irodalom


Bár a sors messze elsodort bennünket, de a régi barátságra való tekintettel, ha tehetem, mindig útba ejtem Kálmán barátomat. Ezek a látogatások az idõ elõrehaladtával gyérültek, olyannyira, hogy már évek óta legfeljebb egyszer-, karácsony tájékán tudom õt felkeresni.




A gyermekkorunkban iskolatársak voltunk. Kálmán ugyan kettõvel felettem járt, de mint alvégi gyerekek, barátságban egy brancsba tartoztunk. A közös lakóhely mindennél fontosabbnak bizonyult, a grundon ugyanis más játékszabályok voltak, mint a késõbbi életünkben. Így visszagondolva, számunkra az együttlét mindennél többet jelentett, nem foglalkoztunk senki származásával, közömbös volt, hogy kinek hol dolgozik az apja, anyja, s azt, hogy ki milyen vallású, végképp nem firtattuk. Totyáról, pedig a grund nagy kedvence volt, a mai napig nem tudjuk, hogy hívták.


Igazi barátság azonban Kálmán és Géza között volt, akik nemhogy egy osztályba jártak, hanem egy padban is ültek. Mindenki ikreknek hívta õket, pedig még rokonságba sem álltak egymással. Kálmán és Géza egyaránt a jó matematikusok közé tartoztak, imádtak focizni, szõkék és  kékszemûek voltak, sülve-fõve együtt töltöttek minden idõt, hát innen származott az ikrek elnevezés. Egyébiránt szinte mindenben egymás ellentételei voltak. A legnagyobb különbség a családi körülményeik között volt, amik közül talán a legkirívóbb, hogy míg Kali mellett még öt testvér nevelkedett, addig Gézu egyke volt. Valószínûleg az anyagi hátterük közötti eltérés is ezzel függhetett össze, mert míg Kaliéknál az ínség rendszeresen bekopogtatott, addig Gézuéknál úgymond élén álltak a százasok. Ennek ellenére Gézu rendszeresen Kaliéknál lógott, hiszen ahol több a gyerek, ott az idõ is szórakoztatóbban telik. Ezért gyakran Kaliéknél ebédelt, s néha még uzsonnára is ott ragadt. Ahol telik hat gyerekre, ott jut még egyre is, szokta mondani Kali mamája. Egyszer Gézu gálánsan viszont hívta magukhoz Kalit, és két testvérét, de nemhogy enni nem kaptak Gézuéknál, de a mamája egyenest kidobta õket, mondván: nem akar még rájuk is takarítani. Ez egy kicsit megviselte a két fiú barátságát, de két hét múlva, mintha mi sem történt volna.


A vízválasztó a továbbtanulás volt. Néhány társammal együtt középiskolába mentem, Kali és Gézu többedmagával technikumban folytatta a tanulmányait, s voltak, akik ipariskolákba kerültek. Lassan kezdett szétmorzsolódni az alvégi banda, de Kali és Gézu változatlanul együtt maradtak, a technikum után egy jó nevû gyárban helyezkedtek el.


Az már szinte senkit sem lepett meg, hogy egyszerre lettek szerelmesek, s jutottak arra a megállapodásra, hogy az esküvõjüket is együtt tartják. Ennek ellenére még baráti körben is sokáig beszédtéma volt a közös nász, de aztán a hétköznapok egyhangúsága homályba fedte a történteket.


Kali harmadik gyermekének születésére esett Gézu második esküvõje. Mindketten örültek a gyarapodásnak, csak más okból. Kali egyre több különmunkát vállalt, hogy a családot egy minimális-, de tisztességes szinten tartsa el. Ráadásul Kali anyósa megözvegyült és Kaliékhoz költözött.
Géza szemtanúja volt Kali küzdelmeinek, látta, hogy milyen áldozatok árán tudja csak fenntartani a családját, ezért úgy döntött, csak akkor vállal gyermeket, ha mindenféle tekintetben könnyen megengedheti azt magának. Gézu ezért elõbb a körülményeket akarta elfogadhatóvá tenni, ezért a szabad idejében tovább képezte magát. Így elõször csoportvezetõ lett, majd az esti egyetem elvégzése után egy egész részleg vezetõjének nevezték ki a gyárban. A sok tanulás nála is sok lemondással járt, éppúgy, mint Kalinál a nagy család, és a másodállások, De míg Kalinak egy újabb gyermeke született, Gézát elhagyta a második felesége egy olyan pasassal, aki az estéit nem tanulással tölti.


Hosszú évek teltek el. Gézu nem akarta újból „megégetni a kezét”, ezért inkább alkalmi kapcsolatai voltak. Változatlanul képezte magát, de már célirányosan, elõre megtervezve a jövõjét. Egyre több szabad ideje lett, s ezt saját javára fordította. Szívesen hallgatott zenét, ami nála jól megfért a nyelvtanulással. Elõször a komolyzenének a barátja-, késõbb a szakértõje lett. Egyre igényesebb elõadásokra, koncertekre járt, s ha tehette, külföldön is meglátogatott egy-egy operaházat, koncerttermet. A munkahelye révén gyakran fordult meg a szomszédos országokban, de mint kiváló szakértõt, a nyugati kapcsolatok ápolására is kijelölték. Egyre többet utazgatott magánemberként is. Lassan kialakult egy baráti társaság, akik közösen jelölték ki az utazásaik célállomásait. Télen fõként a sportolásra alkalmas helyeket részesítették elõnyben (Gézu imádott síelni), nyáron pedig a kulturális körutazásokat favorizálták.


Kaliék is gyarapodtak, s ez alatt nem csak a negyedig gyermek születését kell érteni, hanem a család körülményeinek javulását is. Gézu unszolására Kali is tovább képezte magát, aminek az eredményeként középvezetõi beosztásba is került, de változatlanul un. „kétkezi” munkásnak számított, igaz, azok közül az egyik legjobbnak. Idõközben az anyósa is meghalt, úgyhogy a lakásukat is át tudták pofozni a négy gyerek igényeit is figyelembe véve. Most örült Kali igazán, hogy annak idején abban a „vacak” kertes házban maradtak, s nem akartak panelbe költözni, mint sokan mások. A döntése miatt akkor lenézett embernek számított, míg most elkezdték irigyelni, hogy saját kis veteményese is van. Emellett bármikor bõvíthette a lakását, persze, ha volt mibõl. Az sem volt utolsó szempont, hogy az egykor kültelkinek számított kertes ház lassan a város szívéhez került közel. Nagy öröm érte akkor is, amikor Gézu megkapta a Lada kiutalást, mert az addig használt Trabant kombit megvételre ajánlotta fel Kaliéknak. Nagy nehezen leperkálták a törlesztõ részleteket, s megállapították, hogy jó pár évig elég lesz nekik a kocsi, amíg a gyerekek még túl nagyok, vagy esetleges egy újabb poronty érkezéséig, amit egyébként már nem terveztek.


A barátság kettejük közt megmaradt, töretlennek volt nevezhetõ, de egyre ritkábban tudtak találkozni. Gézut a vállalat ügyei, a hobbijai, nem utolsó sorban az utazgatásai kötötték le, míg Kali példásan látta el a gyarapodó családját, változatlanul mellékállást vállalva. Ennek ellenére, ha tehették lecsippentettek a szabadidejükbõl egy kis baráti eszmecserére. Sokáig ez semmi gondot nem jelentett, de lassan annyira eltávolodtak egymástól egzisztenciálisan, hogy akik nem ismerték õket gyerekkoruk óta, nem értették, hogy ennek a két pasasnak mi közös dolga lehet egymással. Egyszer egy mátraházi hotelbe kihelyezett vállalati tanácskozás szünetében a társaságból valaki nekiszegezte a kérdést:

     -     Mindenkinek a magánügye, hogy a szabad idejében mivel, pontosabban kivel tölti az idejét, s igaz, nekem semmi közöm az egészhez, de drága Gézám, miért találkozgatsz annyiszor azzal a Kálmán nevû egyénnel? Rokonod talán?

     -    Ja, Kali barátomra gondolsz? Osztálytársak voltunk, a lehetõ legjobb barátok. Kali sokkal jobb képességû volt, mint én, csak õ szerencsésebb volt nálam.

Mindenki értetlenül nézett Gézura, hol itt az összefüggés.

-          Annak idején ugyanis, a végzés után Kali összeismerkedett a jelenlegi feleségével, Irénkével. Szerelmesek lettek egymásba, egybe keltek, s azóta is boldogan élnek, immár négy gyerekükkel. Ha én annak idején szerencsésebb lettem volna, akkor nem lenne a hátam mögött két elrontott házasság, viszont lenne egy szép családom.

Sokan értetlenül álltak a válasz elõtt, de akadtak olyanok is, akik még nagyobb szimpátiával néztek Gézára.


Én körülbelül eddig a pontig tudtam személyesen nyomon követni a gyermekkori barátaim sorsát, mert tõlük igen messze kerültem el. Ezért a híreimet csak ritkán tudtam frissíteni, vagy csak szóbeszédekre kellett hagyatkoztam. Annyit még tudok, hogy Kali és Gézu irigykedve, folyton ugratták egymást. Géza harmadik házasságakor Kali egyenesen nõfalónak nevezte a barátját.

-          Ha olyan menyecskére akadtam volna, mint a Te Irénkéd, én is nyugton maradtam volna a fenekemen. –  fakadt ki.

-          Ha olyan jól keresnék, mint te, mindegyik gyerekemet egyetemre járatnám. –replikázott Kali.


Idõközben Gézu mint vezérigazgató helyettes, otthagyta a gyárat, s a minisztériumba került helyettes államtitkárnak. Kali felett sem ment el nyomtalanul az idõ, mert a négy gyerek után becsúszott egy kései kisfiú is, viszont sajnos idõközben az egyik kislányuk lyme-kórban elhunyt. Nemsokára a legidõsebb gyerekét, Petit felvették a berlini egyetemre. Minden jóban van valami rossz, ugyanis így sajnos csak nyaranta találkozhatott a család. Ráadásul Peti még végzés elõtt megnõsült, egy német évfolyamtársnõjét vette el, így nem szándékozott neki haza telepedni. Kali másik két gyereke pedig már gimnáziumba járt.

A kései jövevény, Misike keresztapaságát Gézu vállalta el. A harmadik házassága ugyan jónak bizonyult, de már abban a korban voltak a feleségével, hogy nem mertek felelõsséggel gyereket vállalni, így a keresztszülõség mellett döntöttek.


Nagy volt az öröm, de nemsokára kiderült, hogy Misike szellemileg visszamaradt, mert a születésekor oxigénhiány lépett fel nála. Így a kisegítõ iskola megkezdéséig Irénke maradt otthon a gyerekkel. Gézuék becsületére legyen mondva, a keresztszülõséget megpróbálták komolyan venni. Tapintatosan támogatták a gyermek nevelését, amikor nagyobbacska lett még egy nyaralásra is magukkal vitték, de a gyermek nehezen barátkozó típus volt, s ezért a szülei távollétében szinte kezelhetetlenné vált még Gézuék számára is.


Aztán bekövetkezett a rendszerváltás. Géza nagyvállalkozó lett, s ügyesen kamatoztatta a szaktudását és a kapcsolatait. Állítólag nagy vagyont szedett össze, de ez a része bennünket nem érdekelt.

Kali „világhíres” munkahelye, a GYÁR máról holnapra megszûnt, úgyhogy boldog lehetett, hogy így 50 felett egy magáncég vette fel teljesítménybérezéssel. Peti a feloszló NDK-ból Dél-Amerikába lépett le feleségestõl, s azóta szinte semmit sem tudni felõle. A nagyobbak már egyetemre jártak, Misi pedig nagy nehezen elvégezte az általánost, és egy iparoshoz szegõdött el, mindenes segédnek. Ezt Géza intézte el neki, mondván, ha már továbbtanulásból nem lehet semmi, legalább tudja magát eltartani.

Kali a nyugdíjaztatása után belemászott egy valuta kölcsönbe, s odáig fajult a dolog, hogy úgy tûnt, elárvereznek a feje felõl mindent. Zoli fia valahol Zalában erdészkedett, s nemrég a negyedig gyermeküket keresztelték meg, így rá segítségként nem számíthattak. Rózsa, a lányuk is végzett a közgázon és Angliába vállalt állást a párjával együtt. Mint kiderült, Magyarországon is volt egy remek munkahelyi ajánlata, de a bére kevés lett volna. Õ pedig sokat akart keresni, mert eldöntötte, hogy az apja devizakölcsönét átvállalja. Ez meg is történt (a férje is vett fel hitelt, hogy ki legyen a teljes összeg), így Kali feje felõl nem vitték el a tetõt. Irént viszont senki sem tudta megmenteni. 47 évi házasság után Irén, a hõn szeretett feleség négy gyermek felnevelõje, rövid szenvedés után elhunyt. Kali Misivel maradt, aki közben „felszabadult” az iparosnál. Idõközben megismerkedett egy bûbájos lánnyal, aki szintén nem volt egy lumen, de nagyon egymásba habarodtak.


Ilyen-olyan okokból két éve nem találkoztam Kalival (Gézut pedig már vagy öt éve nem láttam). Karácsony elõtt megtudtam, hogy az ünnepek között megfordulok Kali barátom „városában” ezért felhívtam, hogy találkozhatnánk. A mai napban, 27.-ében állapodtunk meg, délután kettõkor már a duruzsuló kályha mellett ücsörögtünk. Nem találtuk a szavakat. Kali megöregedett, állapítottam meg, de hát ugyanezt õ is elmondhatja rólam. Akkor, meg mi nem tetszik, morfondíroztam. A szeme, jöttem rá. A szeme fénye fakult meg. Igen, Irénke már öt éve nincs köztünk. Misi is elköltözött, mert a kislány, akivel szimpatizáltak, a felesége lett, s most az anyósáéknál laknak.

Petirõl annyit tud, hogy átköltöztek Ausztráliába, mert oda állítólag nem ér el az IMF keze.

Ez egy nagy marhaság, mondta Kali. Ha valaki az életét ettõl teszi függõvé, akkor ott baj van. Emellett gyerekük sincs, s állítólag nem is lehet. Orvosilag. Akkor meg miért az IMF a gond? Zoltán, az erdész otthagyta a zalai erdészetet, mert Abu Dhabiba kapott egy több éves állásajánlatot. Az egész családdal kiköltözött, de a lakásukat nem adtál el, csillant fel Kali szeme. Rózsáéknak még két év lett volna hátra a kölcsön teljes visszafizetésébõl, amikor váratlan dolog történt. Egy nagy plázát, vagy mifenét akartak itt építeni, itt is, ahol gyermekkorom óta lakom. Ezeknek semmi nem volt szent. Én nem alkudozhattam, csak választhattam, hová tûnök el innen. Egy két és félszobás lakást kértem, tudod, ha valamelyik gyerek hazajön, fogadhassam. Ha pedig egyedül vagyok, ne a rezsi vigye el a kis nyugdíjamat. Lelépésként még kaptam valamennyi készpénzt is, amit rögtön Rózsáéknak adtam, hiszen nekik sokkal nagyobb szükségük van rá, fõleg így a második gyermek elõtt. Bejött nekik Anglia, megszokták, igaz meg nem szerették, de lehet, hogy mégis kint maradnak.

-          És Gézuval, mi van? – tettem fel a kérdést.

-          Õ elvette a fiamat, Misit. – válaszolta.

-          Miket beszélsz? – néztem rá bambán.

Mint megtudtam, Gézáék egy franciaországi sítúráról tartottak haza, amikor egy szabálytalanul elõzõ teherautó nekik ment. A felesége helyszínen elhunyt, Gézu nagyjából felépült, de nem tudja teljesen ellátni magát. Ilyenkor jelentkezik, hogy drága Misi fiam így, drága Misi fiam úgy, szóval a Misi a munkája és a családja mellett Géza „papát” is ellátja. Viszi orvoshoz, üzletházba, mindenhová. Misi ilyenkor ugrik, hiszen a keresztapjáról van szó, akit végül is nagyon megszeretett. Még szerencse, hogy a segítséget nem ingyen kívánja a Gézu.

Tegnapelõtt volt Szenteste. A Misi azt mondta, hogy a Szenteste mindenhol a családé. Én teljesen egyedül voltam. Én, meg az emlékeim. Aztán 25.-én Misiék elvittek magukhoz, 26.-án pedig átjöttek hozzám. Ez volt az én karácsonyom.


-          És képzeld, - egészen közel jött hozzám, s csak úgy suttogta a fülembe – a Misiéknek is van gyerekük. Még nincs két éves és megy, fut. De ami fontosabb, folyamatosan és választékosan beszél. Még nincs két éves, - ismételte meg-, pedig tudod, mindkét szülõ ügyefogyott. Ezek szerint náluk ez szerzett baj, és genetikailag nem öröklõdik. Olyan boldog vagyok. – motyogta, s közben a mellényemre pottyant egy könnycsepp.

-          Látod, milyen igazságtalan, furcsa ez a világ. – mondta már rendesen. Én öt gyereket adtam a világnak, négyet tisztességben felneveltem, és most mégis egyedül voltam karácsonyeste. És örülhetek, hogy tetõ van a fejem felett. Gézunak pedig mérhetetlen vagyona van. Õ ráért pénzt csinálni, de valljuk meg õ az a típus is volt, aki nem két kézzel keresi meg a pénzt. Én ezt tõle nem irigylem. Neki meg gyermeke nincs.

-          Ilyen világot élünk, kinek ez, kinek az. – válaszoltam kényszeredetten.

-          De ez még sincs rendben. Végül is az én gyermekeim munkájának bérébõl vonják le a járulékot, hogy Gézu nyugdíjat kaphasson. Neki mindene megvolt, és most sem szûkölködik, még Misi segítségét is ki tudja fizetni. Néha olyan, mintha az õ gyereke lenne.

-          Ez csacskaság. Sõt örülj neki, hogy ilyen jó a kapcsolatuk. Vajon te elcserélnéd-e a gyerekeidet Gézu vagyonára.

-          Egyiket sem adnám.

-          S Gézu elcserélné-e a vagyonát csak egyetlen gyerekért?

-          Lehet. Talán el. Igen, talán el. De nem is ezzel van a bajom. Én nem akarok szélsõségekben gondolkozni. Nem úgy van az, hogy vagy forró vízben fürdünk, vagy jéghidegben. Kell ilyen is, meg olyan is. Gyerek is, meg pénz is, hogy eltarthassuk õket.

-          Végül is ne magatokból indulj ki. Nektek az átlagnál több gyereketek volt, Gézunak meg egy sem. Neki meg pénzbõl jutott több, nektek pedig megadatott, hogy öt „világot” teremtsetek.

-          Ebben igazad van, de szerintem a világunk rossz irányba megy. Egyre többen nem vállalnak gyereket, még akkor sem, ha lehetne, mások pedig – csúnya dolog, amit mondok – adófizetõket nevelnek fel, hogy többek között a gyermektelenek nyugdíja biztosított legyen.

-          Ez egy átmeneti állapot, lehet, hogy elõbb utóbb minden megoldódik. Látod Gézu is simán eltarthatná magát a vagyonából. Lehet, hogy a jövõben lesz, aki dolgozik mások helyett is, és lesz olyan, aki gondoskodik az emberiség fennmaradásáért.

-          Nem vagyunk mi méhecskék, és nem is leszünk. Gézu pedig felveszi a nyugdíját is, hiába gazdag. Azt hiszed én nem utazgattam volna szívesen a nagyvilágban, ráadásul a gyerekeimmel? Azt hiszed, hogy nem szívesen tanultam volna tovább? Nekem is lett volna hobbim, ha megtehettem volna. Gézunak meg lett volna a lehetõsége, hogy gyereket, gyerekeket vállaljon, de nem tette meg. Ez az õ szabad választása volt, következmények nélkül. Nekünk gyerekeink születtek, s ezzel minden egyéb választás lehetõségérõl le kellett mondanunk.

-          Igen, de nálatok a választás akkor történt, amikor a gyerekek mellett döntöttetek.

-          És ki döntötte el, hogy csak ilyen választás lehetséges? A Jóisten, a genetika, vagy mi, emberek? Ez így valahogy nem igazságos.

-          Ne keresd az igazságot Kali! Nincs igazság. Ebben végképp nincs. – motyogtam.

-          Tudod, sokat gondolkoztam, hogy ki teszi jól. Gézu egész életében úgy élt, mint egy fejedelem, de nem lett gyereke. Nekem öt is megadatott, de milyen kínok és lemondások közepette neveltem õket, de tisztességgel. Most mégis én leszek egyedül, nem Gézu, mert õ meg tudja fizetni a magányát, én soha. Nekem elmentek a Rózsáék, hogy engem megmentsenek, s talán soha nem jönnek haza. Kinek jó ez? Misi pedig szinte minden szabad idejét Gézura áldozza, mert szereti és mert Gézu meg is fizeti érte. És nem én vagyok az elsõ, hanem Gézu. Pedig én jobban szeretem Misit, csak…. – s legyintve egyet, elfordult. Odament a rádióhoz, valami halk zenét keresett.

-          Ha ráérsz még egy kicsit, talán beszélgethetnénk is végre valamirõl.

        Jó, hogy el tudtál jönni. – és átölelt.



(Zsozsó a barát)


 
  Kapcsolódó linkek
· Több hír: Irodalom
· Több hír: akac


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Irodalom:

Szentmihályi Szabó Péter: VELÜNK SZAVAZZATOK!


  Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 4


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


  Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Irodalom

Az elsõ oldal indítása óta Ön a(z): Site Meter látogató
Ajánlott felbontás: 1024x768 MSIE 6.0
2003-2008 Š SZMM
Weboldallal kapcsolatos
tartalmi észrevételek: ta@szmm.hu
technikai észrevételek: info@szmm.hu
Szabad Magyarországért Mozgalom
MOVEMENT FOR A FREE HUNGARY
1151 Budapest, Fõ út 36.
Tel: 1/306-5863; Üzenet:06 70 600 9741
Internet: www.szmm.hu

            Kérjük, látogassa meg testvér szervezetünket: www.ömp.hu 

Szervezetünk NEM nonprofit szervezet, mivel nem voltunk hajlandók politikamentességi nyilatkozatot tenni, ezért a számunkra küldött adomány az adóalapból nem írható le. Ha ennek ellenére mégis volna, aki támogatna minket, úgy az vegye fel a kapcsolatot szervezetünkkel:


Ez a weboldal a PHP-Nuke Web portál rendszer segítségével jött létre, mely a GNU/GPl licensze alatt áll.

ilahi youtalkin windows7home replies