CímlapBelépés/Reg.KilépésÉszrevételekTartalomjegyzékLinkajánlóEmail

Gondolatok a SIM kártyák körül
Dátum: 2016. October 13. Thursday, 10:42 Szerző: akac

Publicisztika

 

Mint ismeretes a párizsi, illetve brüsszeli merénylők szervezői Magyarországon vásároltak un. eldobható SIM-telefonkártyát, mégpedig 200 ezer darabot, sem többet, sem kevesebbet.

A forgalmazó a Telekom azzal védekezik, hogy nincs korlátozva, ki mennyi SIM-kártyát vesz egyszerre. Eszerint bárki vásárolhat, mondjuk 5-10-, cégek esetében talán 100-200 SIM-kártyát is, vagy végszükség esetén 200 ezret.

Életszerűen hangzik.




Utánanéztem, hogyan működik a dolog

 

Egy vásárláshoz nem kell egyéb, mint egy személyi igazolvány és egy lakcímkártya. Ja, és majdnem elfelejtettem, valamennyi készpénz sem árt hozzá.

Egy kártya 4070 forintba kerül, és 2700 forintnyit lehet róla lebeszélni, ami körülbelül 20 perces külföldi beszélgetést jelent. Feltételezem ugyanis, hogy vásárló terrorista nem belföldi (magyar-magyar) viszonylatban kívánt beszélgetést folytatni, valamint az sem kizárt, hogy nem közületként vásárolta a kártyákat, hanem mint lakossági ügyfél, bár ez a kifejezés egy terrorista esetében kicsit erőltetettnek tűnik.

Ennek megfelelően a terroristánknak egy belföldi illetőségű tagot kellett valahonnan szerezni, lehetőleg olyan hajléktalant, akinek van személyi igazolványa, s bármily ellentmondásosnak tűnik, van érvényes lakcímkártyája is.

Ha mindez megvan, akkor azt kellett eldönteni, hogy a SIM-kártyák ellenértékét, átutalással, vagy cashben fizeti-e ki. Na, mármost az átutalás azért nem jöhetett számításba, mert a stróman hajléktalannak nem valószínű, hogy volt bankszámlája, s ha igen, feltételezhető, hogy nem volt rajta – jelen esetben – úgy 940 milliója. Így maradt a készpénz, s minő szerencse, a telefonos cégeknél nincs pénzügyi plafon a befizetésekkor, azaz a kétmillió feletti összegnél sem kell külön igazolás (igaz a hajléktalanunk személyi igazolványa rendelkezésükre állt).

 

Kártyát, vagy életet

 

Hitelt érdemlően nem lehet tudni, hogy a 200 ezer kártyát egy, vagy több helyen vásárolták-e. A legújabb híradások szerint azonban az üzlet nem arab érdekeltségű volt, hanem magyar. Elképzelni is vicces, hogy miként folyhatott le az adásvétel, azaz, amikor a terroristánk (a tisztességes neve: Salah Abdeslam) 200 ezer kártyát akart venni, az eladó először arra gondolhatott, hogy ez a magyarul alig beszélő hajléktalan (pardon lakcímkártyája volt, tehát hajlékos), miért akar 20 kártyát venni. Gondoljunk csak bele, az alkudozás során a 20 darabból kellett eljutni a 200 ezer darabig, hát ehhez is kellett pár perc. De ne kicsinyeskedjünk, értelmes és rugalmas lehetett az eladó, valószínű, hamar a tárgyra tértek.

Ma több magyarországi T-Com fiókot is felhívtam, hogy mikor ugorhatnék be hozzájuk – mondjuk – 100 SIM-kártyáért. Elkeserítettek a válaszok, mert több helyen éppen kifogytak a kártyák, s a napi forgalom sehol nem haladta meg a 10 darabot. A kártyák utánpótlására valóban szükség van egy 200 ezres tétel elvitele miatt, s arra is rá kellett jönnöm, hogy az ominózus vásárlás sem történhetett úgy, ahogy egy hétköznapi halandó elképzeli, miszerint a vevő rákacsint az eladóra, hogy te kis huncut, biztos nincs nálad 200 ezer kártya? Mire az eladó elvörösödik, s egy tartalék fiókból előhúz két lepecsételt dobozt, mondván ezekről majdnem elfelejtkezett.

 

Az óvatlan terrorista

 

Nagy felelősség terroristának lenni, talán ezért kevesen vállalják. Átballag a szerencsétlen árkon-bokron. Egy számára eddig ismeretlen országban kell feltalálnia magát, s többek között vásárolni eldobható telefonos kártyákat is. Ez első probléma, hány darabot vegyen. Ott van Ali, Mohamed, Ahmed, meg az ő barátjaik, s Ali 3 felesége, az annyi mint, 8-, 9-, 10, 11, a fene sem számolgat tovább, legyen 200 ezer darab. Ezt követően utánanéz, mindez mennyibe fog kerülni. Mennyire futja, és elkezdi számolni a pénzét, jól rendelte Allah, hogy a szegény Mehmed is tudjon kacagni (mint annak idején Móricz Zsigmond Hét krajcárjában) nagy sóhajtással, elkezdte kiforgatni a zsebeit. Össze is jött 900 millió forint, de még hibázott 40 milla. Ezt a haverjától vette el, mondván számára most kezdődik a ramadan, azaz egy ideig ne egyen.

Ekkora összeggel kockázatos egy idegen országban bóklászni, s nagy felelősséget ró az illetőre a bolt kiválasztása is. De nincs lacifaca, fel kellett vállalnia a kockázatot, miszerint esetleg híre megy, hogy valaki nem öt SIM  kártyát vásárolt Alsómocsoládon, hanem 200 ezret.

 

A hivatás rabja

 

A terroristánk – mert a történtek után joggal tekinthetjük a mi terroristánknak az illetőt – rendkívüli munkaszeretetről és munkabírásról tett tanúbizonyságot. Nagy felelősség nyomta ugyanis a vállát, hiszen a francia és belga székhelyű merényletek megszervezése még előtte álltak. Addig is, Magyarországon átkelve, önzetlenül a többi migránsra gondolt - akik nem is voltak a honfitársai – mégis vásárolt részükre eldobható telefonkártyát, ezzel is segítve őket a kommunikációjukban. Az ugyanis nem valószínű, hogy saját magának vett volna ennyi kártyát, hiszen nem beszélgetések lebonyolításával bízták meg, hanem terrorcselekmények szervezésével.

Nem ismerem a részleteket, de lehet, hogy éppen a Keleti pályaudvar előtt került kiosztásra a rengeteg kártya, majd, mint aki jól végezte dolgát a környéken szállodát bérelt, hogy mielőtt a nagy munkájához nekilát, pihenjen egy kevéskét. A Keleti előtt táborozók pedig nem voltak egyebek, mint elosztók, azaz fejenként 100-100 főnek kellett továbbítani a kártyákat.

 

A titoktartás

 

Nem szívesen írom le – de nem tudom magamban tartani – hogy a politikusokra egyik társadalom sem lehet büszke. Nem elég, hogy össze-vissza hazudoznak, de emellett még olyan információkat is kiszivárogtatnak, amik egyébként államtitoknak minősülnek. Pedig a politikusok felesküdtek, hogy nem pofáznak ki az országukkal kapcsolatos fontos döntéseket, történéseket, s aztán az első adandó alkalommal elárulják a népüket, pártjukat, barátaikat, sorstársaikat.

Nekik üzenem, hogy példát vehetnének a mobil telefónia különböző szintű alkalmazottjairól. Egy átlagos üzlet ugyanis jó, ha évente 2000 eldobható SIM-kártyát értékesít. Ezek ismeretében már az is döbbenetet okozhat, ha egy ilyen forgalmazó egyszerre 20 ezer kártyát értékesít, nemhogy 200 ezret.

Természetesen tréfáltam, amikor azt állítottam, hogy egy eladó véletlenül talált az egyik fiókjában éppen 200 ezer kártyát. Ez az életben nem lehetséges. Nagyobb tétel várható eladása esetén ugyanis egy komplett gépezet indul be. Elhangzik egy vételi szándék. Ennek komolyságát bizonyítandó igazolásokat kell adni. Ezek alapján megtörténik a rendelés, amikor is újólag felmerül az elhangzott megrendelés komolyságának bizonyítása. Ha minden stimmel, két megoldás lehetséges. 1. Összegyűjteni a többi boltból a felesleges kártyákat. 2. Le kell gyártani a kért mennyiséget. Mindkét esetben sok érintett ember „kezén” fut át a megrendelés, majd az adott boltba történő kiszállítást is biztosítani kell, hiszen egy milliárd forint értékű kártya szállítását kell biztonságosan megoldani. (A visszaút során pedig a pénz szállítása ehhez képest rutinfeladatnak bizonyul.)

Bárhogyan is csűrjük-csavarjuk a dolgot, legalább egy tucat embernek kellett tudnia az ügyletről. Hazánkban, ha valaki egy nagyobb lakást vásárol, mint ami az egzisztenciájához illik, vagy netalán külföldön tulajdonol egy nyaralót, az ilyen és az ehhez hasonló dolgok nem maradnak titokban.

Ezért példamutató annak a pár embernek a viselkedése, akik lehetővé tették, hogy egy a magyart talán nem is beszélő, vadidegen, de magyar iratokkal rendelkező vásárló számára – a legnagyobb titoktartás mellett – biztosították, hogy kb. egymilliárd forintért vásárolhasson kettőszázezer darab eldobható SIM-kártyát.

Ők a hétköznapjaink hősei, igazán megérdemelnék a nyilvánosságot, mert a példamutatásuk talán követőket szülne, amire hazánknak ebben a felfordult világunkban nagy szüksége lenne.

 

Egyet nem értek. A hír hogyan szivárgott mégis ki?

Csak nem a vásárló hencegett?

 

 

/talabér/


 
  Kapcsolódó linkek
· Több hír: Publicisztika
· Több hír: akac


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Publicisztika:

Ludanyi Horváth Attila: ÉBRESZTŐ, ÉLETREVALÓK!


  Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 5


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


  Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Az elsõ oldal indítása óta Ön a(z): Site Meter látogató
Ajánlott felbontás: 1024x768 MSIE 6.0
2003-2008 Š SZMM
Weboldallal kapcsolatos
tartalmi észrevételek: ta@szmm.hu
technikai észrevételek: info@szmm.hu
Szabad Magyarországért Mozgalom
MOVEMENT FOR A FREE HUNGARY
1151 Budapest, Fõ út 36.
Tel: 1/306-5863; Üzenet:06 70 600 9741
Internet: www.szmm.hu

            Kérjük, látogassa meg testvér szervezetünket: www.ömp.hu 

Szervezetünk NEM nonprofit szervezet, mivel nem voltunk hajlandók politikamentességi nyilatkozatot tenni, ezért a számunkra küldött adomány az adóalapból nem írható le. Ha ennek ellenére mégis volna, aki támogatna minket, úgy az vegye fel a kapcsolatot szervezetünkkel:


Ez a weboldal a PHP-Nuke Web portál rendszer segítségével jött létre, mely a GNU/GPl licensze alatt áll.

ilahi youtalkin windows7home replies