CímlapBelépés/Reg.KilépésÉszrevételekTartalomjegyzékLinkajánlóEmail

Álomgyilkosság, vagy öngól?
Dátum: 2017. March 02. Thursday, 21:48 Szerző: akac

Publicisztika

Pár hete néhány ráérős fiatal – „rejtélyes” szponzorok által támogatva – egy rendhagyó akcióba kezdett, Nolimpia név alatt. Tevékenységüket átütő „siker” koronázta, olyan, amilyenre képtelen volt a mindenkori ellenzék az elmúlt 27 év alatt (esetleg a négyigenes népszavazást tekinthetjük hasonlónak).


 

Az impotens ellenzék

 

A mindenkori ellenzék nagyjából azonos szellemi szinten támadja a kormányt, merthogy a mindenkori kormány lop, csal, hazudik és korrupt. Lényegében mindegyiknek igaza van, hiszen a regnáló kormányok kivétel nélkül vádolhatók a fentiekkel, legfeljebb más mértékben. Amióta a világ, világ ez mindig így volt, van és lesz, s nem csak hazánkban, hanem mindenütt.

A mértékek tekintetében azonban jelentős különbség van. 2010-ig az ország vagyonának kiárusítása folyt, amit nagyrészt kétség kívül az MSzP – SzDSz páros követett el, mintegy 168 ezermilliárd forint összértékben, ami magyarra fordítva annyit jelent, mintha minden egyes állampolgártól 17 millió forintot vettek volna el, a kamatokról és a nem megvalósult beruházások jövedelméről nem is beszélve. Emellett 55 ezermilliárd forintnak megfelelő összeg landolt offshore cégekben, ami magyarul fejenként 5, 5 millió forint károkozást jelent. Most pedig a szoc-lib pártmaradványok úgy kommunikálnak, mint az igazság és becsületesség bajnokai. Röhej.

 

A FiDeSz – KDMP – mint ellenzék – lényegesen halkabb volt, igaz annak idején még a lézengő turistákat is válogatás nélkül elvitték egy éjszakára a buzgó (azonosító nélküli) rendőrök, vagy egyszerűbben, helyben kardlapoztak, vagy lőttek ki szemeket. Ilyen körülmények között ki a fenének van kedve ellenzékeskedni? Most ilyesmitől nem kell tartaniuk a nagypofájú elégedetlenkedőknek.

Ilyen ellenzékek láttán igazán üdítően hat néhány ambiciózus fiatal gyors és eredményes akciója.

 

A Nolimpia nem más, mint fedőakció

 

A Momentum Mozgalom látszólag az olimpiai rendezést fúrta meg, de a lényeg máshol keresendő. Ők egy népszavazást akartak kieszközölni, mert úgy ítélték meg, hogy a kormány által indukált közhangulat miatt sok kormánypárti is hajlandó a honi olimpia megrendezése ellen szavazni, igaz más-más indíték miatt, de ezeket egy csatornába terelve, eséllyel lehet felvenni a kormány ellen a harcot.   A Momentum ott bántotta Orbánt, a FiDeSzt, a kormányt, ahol legjobban fáj.

Emellett a mozgalom célja, hogy egy népszavazást tartsanak e kérdésben, ahol „politikamentesen” szavazhat a nagyérdemű, s csak utólag derül ki, valóban mire ment ki a játék.  Az olimpia elmaradása csupán melléktermék.  A fő cél a Kormány megrengetése, az ellenzéki erők és a belső elégedetlenek egy oldalra állítása, s természetesen egy új párt magjának elvetése, a politikai paletta színesítése egy SzDSz szerű képződménnyel.

A Kormány pedig – jól megfontolt taktikai okokból – nem hajlandó bevallani, hogy a Momentum tényleges célja egy népszavazás kiíratása lett volna, s nem csupán az olimpia megfúrása.

 

 

 

260 ezer

 

Mondják, 260 ezer aláírás jött össze a Nolimpiával kapcsolatban. Azt is hallani, hogy ennek 10 százaléka hamis. Bár a mai napig nem tisztázott, hogy egyáltalán ki volt illetékes aláírni az elutasító kérdőívet, a 230 ezer körüli „szavazók” száma döbbenetesen nagynak mondható. Ez Budapest felnőtt lakosságának 20 %-s, vagy éppen a fővárossal együtt a teljes megye szavazóképes népességének a 15 %-a körül mozog. Az adatok azt jelzik, hogy nemcsak az ellenzékiek szavaztak az olimpia megrendezése ellen, hanem a kormánypártiak is (amint azt a saját tapasztalataim is alátámasztanak), sőt, több volt olimpikon is aláírta az elutasító kérőívet. Egyesek szerint, ha egy ellenszavazást is tartottak volna egy időben, kétséges lett volna a győzelmük, azaz, hogy több aláírást tudtak volna összeszedni, mint a Momentum.

 

Sorozatos ballépések

 

Reklám helyett zaklatás

 

A Kormány elhatározta, hogy a 2024 évi olimpia megrendezését vállalva, pályázatot nyújt be. Mindezen szándékát közölte is az ország lakosságával, mi több, még reklámozásra is sokat költött. Megszólaltattak e témában pár híres és közkedvelt sportolót, mint reklámhordozót.

 

Kétségtelen, hogy egy olimpia megrendezésére benyújtott kormánypályázat már önmagában is lelkesítő dolog, de a lakosság támogatásának tényleges elnyeréséhez sokkal több kellett volna, mint amit ebben az ügyben a kormány és a MOB tett.

A különféle médiákban tematikus „műsor-folyamokat” kellett volna elindítani, amelyek nemcsak megszerettetik az olimpia megrendezésének gondolatát, hanem észérvekkel meg is győzik a lakosságot annak mindenre kiterjedő hasznosságára.

Ezzel szemben unos-untalan ugyanazt az egyen-reklámszövegeket kellett hallgatnunk, mint amikor egy hüvelygombával, vagy makula degenerációval kapcsolatos stb. reklámot olvasnak be, amit a hallgatók előbb-utóbb fel sem fognak, hogy elhangzott. Ugyanez a jelenség volt tapasztalható a migráns-kérdésben megtartott népszavazás előtt is, amikor a kormány úgy gondolta, ha az országot teleplakátozza, akkor NEM-el fogunk szavazni. Erre az impotens agitációra a válasz az lett, hogy a szavazók létszáma nem érte el az 50 % plusz egy főt. Egyik esetben sem érdekelte a kormányt a lakosság véleménye, legalábbis a véleményformálásban semmi érdemlegeset nem tett.

 

Legújabban pedig – még az interneten is – kéretlenül jelennek meg azok az unalmassá váló arcok, akiktől megtudhatjuk, miért is jó nekik a FiDeSz kormány intézkedései miatt. A Kormány pedig kipipálja, hogy mindent megtett a szent ügy érdekében, pedig, ha tudná, ez nem egyéb, mint egy ellenreklám, hiszen lassan a zaklatással lesznek egyenlők.

Nincs bennük fantázia, nincs bennük lélek, nem lelkesítenek, nem ösztönöznek gondolkodásra, nem tudunk az egyébként helyes tervekkel azonosulni.

 

Ezzel szemben az ellenzék – a maga megszokott primitív, de hatásos módján – eredményt ért el, mert összejött a szükséges mennyiségű aláírás, a népszavazás kiírásához.

 

A Kormány tehát rövid időn belül kétszer is „hitelt érdemlően” bizonyította, hogy az általa felkarolni kívánt témák elfogadtatásához, reklámozásához egyáltalán nincs érzéke. Erről ország-világ tudomást szerzett a – végső soron sikertelen – migránsügyi népszavazás, valamint most az olimpia megrendezésének visszamondása révén. Ezen eseteknél önmagában nem az a gond csupán, hogy egy népszavazás nem volt sikeres, vagy egy sportesemény megrendezését visszamondtuk, hanem az, hogy mindezzel sikerült lejáratni az egész országunkat, minden lakosával együtt.

 

Beágyazódás

 

A Kormánynak az olimpia megrendezésével kapcsolatos elszántságának komolyságára mi sem mutat rá jobban, mint a személycserék.

Az államapparátusnak az a téves rögeszméje alakult ki, hogy csak az működik jól, amit ő vesz a kezébe. Így került kialakításra az oktatáson belül a KLIK, vagy legújabban a szemétszállítás díjbeszedésének központosítása (ahol merő tévedésképp különféle összegű ÁFA százalékokat postáztak ki az ügyfeleknek a közel háromnegyed éves számlázási elmaradásokat követően).

 

A sport irányítása is a Kormány túlbuzgóságának áldozatává vált, mikor is az újonnan kinevezett szakosztályvezetők esetében a megbízhatóságot a szakértelem elé helyezte. Ezt úgy kell elérni, hogy csak az kap pénzt, aki ránk szavaz.

A sportszakosztályok életében unottan csordogáló élet kezdett megélénkülni az olimpiai kandidálás kapcsán. Némely sportág esetében még a szocialista időkben kiválasztott emberkék aratták le a sportáguk által elért sikereket, zsebre vágva az ezzel járó anyagiakat is. A kormány úgy döntött, hogy lehetőség szerint minden sportág vezetésébe saját embert ültet, megvalósítva a központosított elvárások érvényesítésének kérdését. Ezért olyan sportvezetőket is kapásból rúgtak ki, akik emberileg és szakmailag is elismertek voltak, helyettük bólogatójánosokat ültettek a vezetésbe.

Volt kivétel is, amikor egy vezetőhöz nem mertek hozzányúlni, de ebben az esetben Katinka járt el, igaz őt merőben más dolgok motiválták, mint a Kormányt. Persze vannak még olyan személyek, akiktől meg kell szabadulni, elég itt Jézuska (bocsánat: Csőtönyi) Sándorra gondolni, bár állítólag bizonyos feltételek mellett április elsejével lemond (remélhetőleg nem tréfából).

Nagyon sokat ártottak a magyar sportnak és a sport társadalmi megítélésének a sportágak körüli balhék. Elég itt két illusztris példára hivatkozni. Az egyik, a bánatos szemű mesteredző Kiss Laci bácsihoz köthető (akinek a tetteiről állítólag mindenki tudott, de lojalitásból hallgatott róla). A másik, sportolók kizárása a riói olimpiáról (Horváth Bence és Szomolányi Máté), akikről utóbb derült ki, hogy mégsem követtek el doppingvétséget, igaz ekkor már a karácsonyra készültek, nem Rióba.

 

 

A szavahihetőség elvesztése

 

Épülnek és újjáépülnek a focipályák, pár száz drukker részére, mikor is több száz iskolában a testnevelési órákat a tanteremben, jobb esetben a folyosókon, vagy a lépcsőházban tartják. Ez mind rossz szájízt kelt mindnyájunkban. Ez elmúlt években a focipályákra költött pénzek meghaladták a 200 milliárd forintot, amely összegből ezer tornateremre lehetett volna fordítani termenként kétszázmillió forintot.

Nem arról van szó, hogy nem volt időszerű például a Fradi, vagy az MTK pálya felújítása, de ettől sem Böde, sem Torghelle nem fog több gólt rúgni, viszont több tízezer gyermek juthatott volna méltóbb sportolási lehetőséghez. Magyarán az utódjainkat fosztottuk meg (legalább fél millió gyermeket) egy emberséges testnevelés lehetőségétől, míg mi sem kaptunk lényegében semmit, kivéve azt a kb. 20 ezer szurkolót, akik meccsekre járnak.

 

Miközben a kormány teljes mellszélességgel támadja a korábbi kabinetet a 4-es Metro Olaf balhéja miatt, vádolva őket 170 milliárd forint elsíbolásával, addig furcsa anyagi körülmények között épülget a Dagály és a Puskás Ferenc (nép)stadion.

A Dagály tervezett kivitelezési költsége 25 milliárd forint volt, s most az átadáskor álltak meg a 96 milliárdnál. Arról nem is beszélve, hogy az eredeti költségvetéshez egy világszenzációs látványtervet csatoltak, szemben az átadott csámpásan elforgatott raktár épületszerűséggel.

A népstadion fel/átépítését 70 milliárdra tervezték, s már most 190 milliárdnál tartunk. Ez a két nagyberuházás példázza, hogy ennek a Kormánynak sem lehet hinni, épp úgy átveri az adózókat, mint a korábbi. Sikerült a kabinetnek elveszíteni minden hitelességét, ezek után miért várja el az állampolgároktól, hogy higgyenek nekik, s az olimpia megrendezése mellett kardoskodjanak.

Az olimpia költségeire egyébként az elhangzott összegek 300-, 700 millió, 3 ezer-, illetve 5 ezermilliárd. Ez még akkor is közröhej, ha feltételezzük, hogy az összegek között más kiterjedésű infrastrukturális hátteret kell, hogy értsünk.

 

Öngól

 

A rendszerváltás óta kétségtelenül nem volt még olyan kormányunk, amelyik annyit tett volna az országunk javáért, mint a mostani. De emellett egyre több hibát is elkövet, legalábbis a migráns-szavazás és az olimpia visszamondása mindenképpen szarvashiba. Emellett számtalan – mindnyájunkat érintő – bosszantó intézkedést hoznak. Mindezek arra utalnak, hogy a helyesen meghatározott célok megvalósítását kontárokra, vagy szélhámosokra bízzák. A lakosságot pedig nem vonják be a döntés előkészítésbe, mi több, be sem avatják a tervekbe, lenyomva mindent a torkunkon, ha akarjuk, ha nem.

Az olimpiai pályázatot nem az ellenzék, vagy a Momentumosok fúrták meg, hanem a Kormány koncepciótlan hozzáállása tette lehetővé számukra a „magas-labda” lekezelését.

 

Tudomásul kellene vennie a kormánynak, hogy egy Békemenetet lehet szívből szervezni, s azon önfeledten részt venni, de meggyőződés nélkül, parancsra ez nem fog menni.

 

Nekem is van egy álmom. Egy olyan Kormányról álmodtam, amelyik az ország javát kívánja és szolgálja. De velem együtt, s nem engem kihagyva, csupán szavazónak tekintve. Egyelőre élnek az álmaim.

 

Egyébiránt, ha a szívemre hallgattam volna az olimpia megrendezésére szavaztam volna. Ha az eszemre, akkor pedig nem, s ez nem pártfüggő álláspont.

 

/Vinczeffy Zsolt/


 
  Kapcsolódó linkek
· Több hír: Publicisztika
· Több hír: akac


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Publicisztika:

Ludanyi Horváth Attila: ÉBRESZTŐ, ÉLETREVALÓK!


  Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 6


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


  Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Az elsõ oldal indítása óta Ön a(z): Site Meter látogató
Ajánlott felbontás: 1024x768 MSIE 6.0
2003-2008 Š SZMM
Weboldallal kapcsolatos
tartalmi észrevételek: ta@szmm.hu
technikai észrevételek: info@szmm.hu
Szabad Magyarországért Mozgalom
MOVEMENT FOR A FREE HUNGARY
1151 Budapest, Fõ út 36.
Tel: 1/306-5863; Üzenet:06 70 600 9741
Internet: www.szmm.hu

            Kérjük, látogassa meg testvér szervezetünket: www.ömp.hu 

Szervezetünk NEM nonprofit szervezet, mivel nem voltunk hajlandók politikamentességi nyilatkozatot tenni, ezért a számunkra küldött adomány az adóalapból nem írható le. Ha ennek ellenére mégis volna, aki támogatna minket, úgy az vegye fel a kapcsolatot szervezetünkkel:


Ez a weboldal a PHP-Nuke Web portál rendszer segítségével jött létre, mely a GNU/GPl licensze alatt áll.

ilahi youtalkin windows7home replies