S nem gondolta senki sem, hogy egyszer himnusz lesz belőle…

Parádéztak pártok folyton már évek óta az országban, a kampány előtt és a kampány idején úgy, hogy a hírek lehetőleg mindig róluk szóljanak, ők legyenek rivaldafényben bármi áron. A szocialisták egy Gyurcsány nevű politikai szenvedélybeteg hatalmi ambícióival kápráztatták el az országot, a vezér hol táncolt egyet, hol bohóckodott, hol pedig luxuskuckójából irányította az utcai rendőri brutalitást. Hazugságműsorai, országnak szóló trágárságai, „öregecskedő” hölgyekről tett megjegyzései és ugyancsak öregecskedő hölgyekkel való látványos összeborulásai olyan arculatot adtak ennek a pártnak, amilyen még nem volt. Bele is buktak. Ez az arculat és ez az alak főszerepet vitt a szocialisták megszégyenítő arányú vereségében. Az MSZP veresége immár befejezett tény, lehet, hogy hosszú időre. A párt most zavarban van, és belül békétlenkedik. Ám a média most is tele van velük, eddig azért, mert ők kormányoztak, és az ő botrányaiktól volt hangos a világ, most azért, mert ők veszítettek, kicsik lettek, és talányossá vált a jövőjük. A párt belső harcaira különösen kíváncsi a sajtó, mintha nem az ő belügyük lenne, hogy eztán mihez kezdenek. Érdekesek ők még most is, mert a Gyurcsány-parádé a vereség után sem maradt el. A vezér továbbra is vezérkedni akar, ezért hosszú „tanulmányban” marasztalta el pártját, korruptnak és fecsegő öregasszonyok gyülekezetének nevezve azt. Mondja ezt ő, aki parádésan tudta lenyúlni a közvagyont, és csak az elévülésnek köszönheti, hogy a bírósági szégyenpad helyett a miniszterelnöki székbe ülhetett, és aki fecsegésben, hazudozásban túlszárnyalt mindenkit még a saját pártjában is.

A napokban tárgyalta a Fővárosi Bíróság azt az ügyet, ahol az uniós csatlakozás előtti kampány időszakában a rendőrség lefoglalt több ezer olyan plakátot, amelyen az a szöveg szerepelt, hogy „nemmel is lehet szavazni”. A lefoglalás indoka persze nem ez volt, hiszen akkor teljesen nyilvánvaló lett volna a jogellenes eljárásuk, hanem a plakáton szereplő vörös csillag és fekete horogkeresztet, mint önkényuralmi jelképeket kifogásolták. A megállapítása annak, hogy nem pozitív értelemben szerepelt a plakáton – még egy olvasni tudó kisiskolás számára is egyértelmű –, ám a rendőrségnek nincsenek ilyen szinten is képzett kisiskolásai, vagy (s ez a legvalószínűbb!) direkt parancsot kaptak a választási plakátok üzenetének a blokkolására! A tárgyaláson azonban nemcsak ez a hétesztendős politikai manőver, hanem ennek a mai vetületei is láthatóvá váltak. Ugyanis a felperesek között Budaházy György is szerepelt, s így megjelentek vele a bankrabló kinézetű rohamosztagosok. (pár idős néni meg is kérdezte, hogy mit akarnak ezek itt, hiszen a bank messze van?)

Szép kis vita bontakozott ki Dessewffy Tibor minapi kifakadásából.

Magam is megdöbbenve láttam és hallottam, amikor Gréczy Zsolt intellektuálisabb alteregója azt találta mondani egy televízió-műsorban, hogy a Székely himnusz közepes műdal. Látványosan fintorgott egy sort, majd amikor a felháborodott Pesty László és Ómolnár Miklós leoltogatta az önbizalmát, a jól ismert liberális pózba vágta magát: értetlenül körülkémlelt, hogy miért bántják őt itt fenekedő modernségéért, szókimondásáért.