Gengszterek, vagy filantrópok? Avagy; az elnököt lelövik, ugye?

Tegnap értesültem róla, hogy New York-ban több százezres (talán a milliót is meghaladó) tüntető vonult ki Donald Trump – a demokratikusan – megválasztott elnök ellen. A tüntetésen számtalan színész is (mint a kérdésben szakértő) felszólalt, vehemensen bírálva az elnököt.

Borzasztó dolog lehet azzal szembesülni, hogy egy nép öntudatlanul egy elnökségre alkalmatlan, nagypofájú, kéjenc szoknyavadászt, egy multimilliárdos öreg, rosszindulatú botrányhőst, gengszterkinézetű, buta embert választ meg magának.

Ilyenkor mi fog történni? A következő választásokig kijárnak a választók tüntetni, vagy célszerűségi okokból egyszerűen lelövik, mint egy rühes kutyát?

 

Alattomos kór terjed a világban

 

Ideje lenne végre, ha mi magyarok végre őszintén szembe néznénk magunkkal és belátnánk, minden rossznak mi vagyunk az okozói. Most például, a madárinfluenzánál is gyorsabban terjed, hogy egyre több ország szakad ketté, na, nem úgy, mint a mienk Trianonban, hanem mint mi Koppány óta, úgy társadalmilag.

Ugyanis ha valakinek nem tűnt volna fel, ahol mi megjelenünk, ott kő kövön nem marad, azaz ahová mi egyszer beléptünk, annak annyi. Így szűnt meg a Monarchia, omlott össze a szocializmus, oszlott fel a KGST és a Varsói Szerződés. Most az Unión és a NÁTÓ-n van a sor. Nagy Britannia már exitált (a többiek sem váratnak sokáig magukra), s most tessék, a példaképünk, a világ legnagyobb hatalma, az USA színes néptömegei ellenére is, egy ártalmatlannak induló népszavazás kapcsán, pikk-pakk kettészakadt, legalábbis a tüntetésből erre lehet következtetni. Meghasonult önmagával az USA társadalma.

 

Hol a határ?

 

Érdekes módon a kettészakadás nem a nemek, az életkorok, a származás, a vallás, vagy a bőrszín alapján történt meg. Az ideológia alapján, ha lehet egyáltalán ilyen tudatosságot feltételezni a szavazókról. Mit érthetünk ez alatt? Megpróbálom érzékeltetni.

Egyszerű lenne a megoldás, ha arra utalnék, hogy van a jó és a rossz, és pont. Majdnem így van, azaz:

 

Az egyik oldalon vannak a szociálisan érzékenyek, a liberálisok, a másként gondolkodók, a környezetükért felelősek, akik magukat az egyszerűség kedvéért zöldeknek neveztetik, az alternatívak, a szabadelvűek, a szabad nemi választás pártiak, a nyílt társadalmakért küzdők, a                pozitív gondolkozásúak, a világpolgárok, a multikultik, a szemiták, a filoszemiták (emberközpontúak), a filantrópok (emberbarátok), összefoglalva talán demokratáknak nevezhetőek. Ennek az igen széleskörű gyűjtőtábornak egyik közös és meghatározó (vonzó) előnye, hogy a tagjainak nem kell vallásosnak lennie, nem szükséges hinnie, nem önmagukban, hanem bármilyen istenben.

 

A másik oldalon vannak a nacionalisták, a maradiak, a konzervatívak, a heteroszexuálisak, az antiszemiták, a fasiszták. Ezen sokkal szűkebb csoportra jellemző még, hogy tagjai közül sokan vallásosak, többen gyakorolva is vallásukat.

 

E két csoportosulás mentén alakult ki – immáron az Államokban is – a törésvonal.

 

 

 

A demokratikus választások működése

 

A római időktől eredő cserépszavazás óta, normális esetben a nemzetek népszavazás útján döntik el, hogy melyik csoportosulás adja a következő 4 éves ciklusban az adott ország vezetőit. Az állampolgárok (önálló gondolkodónak vélt hitüknek megfelelően) általában többféle pártba tömörülnek, annak érdekében, hogy ezzel is jelezzék, mennyivel különbek a többiektől. Így aztán gyakran pártkoalíciók kötésével oldható csak meg egy kormányalakítás. De mint minden esetben az egypártrendszerre, illetve a koalíciókra is vannak rossz példák, de ez más lapra tartozik.

Az egész játékban az a lényeg, hogy a választásokat követően a vesztesnek kultúremberhez méltóan tudomásul kell vennie, hogy nem ő nyert (bármennyire is fáj), s a hatalomra jutása érdekében minimum négy évet még várnia kell.

Bármennyire is furcsa, de a játékszabályok szerint, ha egyetlen emberrel több szavazott valamelyik oldalra, az a tömörülés nyert.  Ennek megfelelően egy embert leszámítva ugyanannyi szavazó boldog, mint amennyi csalódott.

De a szabál, az szabál.

 

Akkor meg miért tüntetnek?

 

Valószínű, hogy ez az abnormális viselkedésforma is hazánkból kezd elterjedni a nagyvilágban.

Megnyugtató azonban, nem törvényszerű, hogy ez az abnormális viselkedés minden szavazás után bekövetkezzen.

Nézzünk néhány rossz hazai példát!

1994-ben a Horn kormány jöhetett létre, holott köztudott volt, hogy Horn Gyula a legvadabb pufajkások közül került ki, különben is, elege volt már az országnak a 45 éves kommunista uralomból, s ennek ellenére nyertek. Viszont nyert, tehát ahogy az úriemberek kártyajátékkor mondják, aki nyer, az viheti. Így tüntetésekre sem került sor.

Amikor 2002-ben – a megmosolyogtatóan bárgyúan vitatkozó – Medgyessy Péter lett a miniszterelnök, senki nem vitatta el tőle a kormányalakítás jogát, pedig köztudott volt, hogy III/III-as ügynök volt.

Tüntetés nem volt, s akkor sem, amikor Medgyessyt kitúrta a hatalomból Gyurcsány, igaz miért fájjon ez a jobboldalnak, hiszen holló a hollónak … ugyebár.

Mindenki tudomásul vette, hogy ha paraszthajszállal is, de 2006-ban Gyurcsány nyert. Tüntetésekre csak akkor került sor, amikor közölte a „népével”, hogy mikor és hogyan verte át őket a választások megnyerése érdekében, valamint hozzátette, akinek ez nem tetszik, elmehet ebből a kurva országból. Az emiatt tüntetni ment felháborodott polgárokat aztán „demokratikus” módon kardlapozták, viperázták,, lőtték, akár a szemük világát is elvéve. A tüntetők elleni brutális fellépést elrendelőit pedig kitüntették.

Magyarországon a liberális baloldalnak nevezettek győzelmét a vesztes mindig elfogadta, és nem járogatott tüntetni.

Fordított helyzetben azonban, amikor az úgynevezett jobb oldal nyert, a vesztesek mindig tüntettek. Ilyenkor a hatalom hagyta őket tüntetni, és se viperahasználat, sem szemkilövés nem volt.

Az, hogy a szoclibek, demokraták a vereségük feletti fájdalmukban tüntetni indulnak szerte Európában elterjedt, s íme, már Amerikáig meg sem állt.

 

 

 

Kik is tüntetnek valójában?

 

A vesztesek, de csak abban az esetben, ha a vesztesek a szociálisan érzékenyek, a liberálisok, a másként gondolkodók, nem folytatom, szóval ők, akik magukat demokratának nevezik, csakis ők tüntetnek.

Hol itt az ellentmondás?  A demokraták miért tüntetnek a demokratikus szabályok betartása miatt? Egyszerű. Ők csak akkor fogadják el – az előre kialkudott – demokrácia szabályait, ha ők győznek. Ha nem, akkor a szabályokon akarnak utólag változtatni, legalábbis azt kimagyarázni, hogy azért nem nyertek, mert a szabályok nem lettek betartva. Hogy érthetőbb legyek, ez olyan, mint a nyuszika és a sapka esete.

 

Ők szívesen járnak tüntetni, olykor törpe minoritásuk ellenére (pár százan is tízezreknek tüntetik fel magukat). Nálunk a Nádor teret részesítik előnyben, mert az úgy fotózható, mintha dugig lenne tüntetővel egy óriási tér.

 

A Momentum Mozgalom NOlimpia elnevezéssel szervez egy aláírásgyűjtéses tüntetést – reméljük a kezdeményezésük ragályos lesz, és eléri Párizst és Los Angelest is – aminek a célja az, minél több pártolót gyűjtsenek a 2024-es olimpia magyarországi megrendezése ellen. Igaz, nekem is vannak komoly fenntartásaim az olimpia honi megrendezésével kapcsolatban, (főleg az úszó VB tervezett költségvetésének négyszeresre duzzadása miatt) de, hogy ellene szavazzak….?

Egyébiránt az ilyen embertípusok még a családalapítás ellen is szavaznának (most tippet adtam nekik), de egyelőre beérik azzal, hogy nem vállalnak gyereket, azaz nem …..-nak, ami azzal az eredménnyel jár, hogy természetes módon nem is szaporodnak.

 

Élő példa: Conchita Wurst

 

Háromfordulósra sikerült az ausztriai egyfordulós elnökválasztás. Az első fordulóban a Zöld párt által támogatott, függetlenként indult Alexander Van der Belle nyert (pár ezer vokssal), a jobboldalinak nevezhető Osztrák Szabadság Párt (FPÖ) jelöltje, Norbert Hofer előtt. A szabadságpárti bele is törődött volna a kudarcba, de közben kiderült, hogy féltucat választási szabályt hágtak át a szavazás kapcsán, ami Van der Belle javára billenthette a mérleget.

Ezért újabb fordulót írtak ki (ami a mi migráns ellenes szavazásunk időpontjával egyezett volna meg), de akkor pedig kiderült, nem ragadnak a szavazócédulát befogadó borítékok (ezek szerint Belle-ék még nem álltak „készen”). Végül is decemberben is Van der Belle győzött, Hofer gratulált is rögtön neki. A Szabadság Párt részéről nem merült fel az igény az eredmény megkérdőjelezésére, tüntetések szervezésére.

Viszont a szavazás előtt nyilatkozott Conchita Wurst (tudják, az Eurovíziós fesztivált nyert szakállas nő), hogy ő Belle-ére szavaz, és ezt ajánlja mindenkinek, mert ha nem Belle nyer, ő tüntetni fog. Szép kis ajánlás, igaz?

Apropos, mit jelent a szakállas hölgy neve? Conchita (kagyló), Wurst (kolbász), de e szavaknak más értelmük is van, mint hazánkban az úszó VB-re készült Water Willy és Lilly esetében, azaz Conchita (punci) Wurst (fütyi), hogy finom legyek.

Az ilyenek tüntetését úszta meg Bécs.

 

New Yorkban viszont veszélybe került az új elnök Trump, aki éppen annyi idős, mint Alexander Van der Belle.

 

Trumpnak vigyáznia kell. Eddig Kennedyn kívül három republikánus elnököt lőttek le az Államokban (William McKienley 1901, James A. Garfield 1881, és Abraham Lincoln 1865).

 

/V. Zsolt/

 

Kategória: Uncategorized | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.