Síklaky István – A civilizációk összecsapása – magyar szemmel
MILYEN LEGYEN A JÓLÉTI (TERMÉSZETES) GAZDASÁG RENDJE,
ÉS HOGYAN HOZHATJUK LÉTRE
Bevezető
0.1 Józan ésszel!
Kérjük a Tisztelt Olvasót, tíz percre felejtse el, hogy valaha is hallott szocializmusról és kapitalizmusról, GDP-ről, modernizációról, Európai Unióról és minden efféléről, és gondoljuk végig együtt a következő, nagyon egyszerű dolgokat:
Egy elképzelt PÉLDA-MEGYE lakossága 300 ezer lélek. Életük első harmadát a növekedésnek, felkészülésnek, második harmadát a munkának szentelik, a harmadik harmad pedig a kedvtelés és a nyugalom időszaka. Ebből következően 100 ezer ember gondoskodik a lakosok életszükségletéről. Józan becslés szerint 80 ezer ember szorgalmas, de nem túlfeszített munkával gondoskodik mindenről, ami a 300 ezres közösség tisztes megélhetéséhez szükséges, ennivalóról, fedélről, ruházatról, a nevelés-oktatás, tudományos kutatás rendszeréről, az egészségügyi rendszerről, az energiaellátásáról, a közlekedési rendszerről, a közbiztonságról, a közigazgatásról, a kulturális életről. 20 ezer munkabíró ember marad olyan termékek-szolgáltatások előállítására, amiért cserébe behoznak a megyébe a helyi források fölött szükséges energiát, gyógyszereket, tévé-készülékeket és számítógépeket, személy- és teherautókat, autóbuszokat és vonatszerelvényeket, és minden mást, ami fontos.
Példa-megyénkben tehát minden lakos számára biztosítva van minden, ami alapvetően a létéhez szükséges, mégpedig úgy, hogy az alapvető élelem, ruházat, lakhatás és az energia jó része tekintetében gyakorlatilag függetlenek a multiktól és a nemzetközi pénzvilágtól, és így biztonságban élhetnek, nélkülözés, koldulás és hajléktalanság nélkül, kényszerű kórházi ágycsökkentések és iskolabezárások nélkül.
_ . _
LETBIZTONSÁG ÉS HARMÓNIA TELJES PDF
BEVEZETŐ
A könyv célja A kamatra (kizsákmányolásra) épülő, globalizálódó kapitalizmus az emberiség túlnyomó többségét egyre nagyobb nyomorba és kiszolgáltatottságba taszítja, és pusztítja az élet természeti feltételeit. Belső ellentmondásai folytán összeomlóban van. Eljöhet egy történelmi pillanat, amikor az elkeseredett tömegek – úgy érezvén, hogy már nincs vesztenivalójuk – felkelnek elnyomóik, kizsákmányolóik ellen, szerencsés esetben az erőszak nélküli nyomás eszközeivel, rosszabb esetben erőszakkal. A humanista értelmiségnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy erre a pillanatra felkészüljön, és hogy időben kidolgozza és széles körben megismertesse olyan társadalmi berendezkedés tervét, amelynek megvalósítása
– a tömegerőket rombolás helyett – rosszabb esetben a rombolás után – építésre
szervezi,
– és természetes társadalmi formációt hoz létre, amelyben jó esély van a nagy
tömegek emberhez méltó életére, és az élet ökológiai feltételeinek biztosítására.
Ez a humanista értelmiség számára a cselekvés órája lesz. Könyvünk e pillanatra való felkészüléshez is hozzá kíván járulni.
_ . _