A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
A látható és a média által számon tartott politikai pártok megítélését ma már nem tudja hitelesen kifejezni a baloldal és jobboldal kifejezés. Ha a valóság kifejezésére leginkább a globalista és a nemzeti megjelölés a legalkalmasabb, amit árnyalhat az általuk képviselt értékrend. De ha tovább vizsgálódnánk a pártok megítélését illetően, akkor azt a kérdést kellene feltennünk egy-egy párt vonatkozásában, hogy melyik társadalmi, gazdasági csoport a legfőbb kedvezményezeti köre. A polgári, néppárti megjelölés csak arra jó, hogy a választók látását elhomályosítsa, mivel mind a két fogalomnak többféle értelmezése van.
Egy kormányzó erőtől joggal elvárható, hogy a társadalom minden tagjának az érdekét képviselje, de egy átalakuló és folyamatosan változó rendszer, amely nem jutott el a társadalom által elfogadott alapértékek stabilitásához ott a legfőbb kedvezményezeti kör nyilvánvalóvá válik. A magyar pártrendszer szemléltetésére készítettem egy politikai koordináta rendszert, amit kéretik személyes véleményként kezelni. (1. sz. melléklet)
Az alábbi fejtegetésem kizárólag a nemzeti érdek és a nemzeti oldal céljai és lehetőségei szempontjából íródott. A balliberális oldallal különösebben nem foglalkozom, mivel hazaárulóknak is nevezhetném őket, ha nem venném figyelembe azokat a stílusbeli különbségeket, amik színezik a palettát.
Meggyőződésem, hogy Magyarország felemelkedésének záloga, ha a balliberális erők társadalmi, politikai befolyását a minimálisra csökkentjük. Ebből adódik az a választásstratégiai szükségszerűség, hogy az elsőszámú legyőzendő ellenfél a globalista, liberális oldal, ami azt is jelenti, hogy jelenleg nem az Orbán-kormány leváltása lenne a legfőbb cél, hanem az, ha a jelenlegi kormányzati oldalt a nemzeti oldal rá tudná szorítani, hogy a jogos társadalmi elvárásoknak megfeleljen.
Politikai tévedés azt hinni, hogy a Jobbik, vagy a balliberális oldal jelen állapotában alkalmas lenne az Orbán-kormány leváltására. A realitás inkább az, hogy az ország érdekében koalíciós kormányra lesz majd szükség, mivel a Fidesz-KDNP társadalmi támogatottsága jelentősen csökkenhet a középkáderek – önkormányzati képviselők és polgármesterek kiskirályi allűrjei, valamint a hazai és nemzetközi globális erők egyre erősödő támadásai miatt.
Ha igaz az, hogy a Fidesz megélhetési politikusainak és kedvezményezettjeinek bizonyíthatóan vannak korrupciós ügyei, az nyílván valóan visszahat a Fidesz –KDNP megítélésre, de leginkább Orbán Viktorra, ami Orbán Viktor bukását is előidézheti.
A választásra való felkészülés szempontjából le kell szögezni, hogy jelenleg Orbán Viktornak nincs alternatívája az ellenzék részéről, ebbe a Jobbikot is beleértem, legfeljebb a Fideszen belül látható olyan személy, aki adott estben szóba jöhetne. Amennyiben a Fidesz-KDNP nem éri el a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget és nem lesz politikailag elfogadható koalíciós partnere, akkor súlyos belpolitikai válság alakulhat ki hazánkban. Ha megnézzük a nemzeti oldalon lévő pártokat és politikai erőket, akkor megállapíthatjuk, hogy a Jobbik koalíciós képességét a Fidesszel jelentősen lerontotta a migránskérdésben tanúsított jobbikos obstrukció. De a Vona által kezdeményezett Vona-Orbán parlamenti pengeváltás eldurvulása személyes jellegénél fogva szinte lehetetlenné tette a két párt együttműködését. Vona Gábor hibás politikai és kommunikációs lépési miatt megkérdőjeleződött a Jobbik kormányzati alkalmassága. Nemzeti kérdésben, minden önmagát nemzeti pártnak valló politikai erőnek alá kell rendelnie hatalmi és személyes ambícióit a nemzeti érdekeknek, és az Orbán-kormány migránspolitikája ilyen, itt nincs helye a zsarolásnak. Sajnos a nemzeti oldalon a Jobbikon kívül jelenleg nem látni olyan pártformációt, amely alkalmas lenne a parlamenti küszöb átlépésére.
A Munkáspártot elsősorban baloldali értékeket képviselő nemzeti pártnak tekintem mintsem internacionalistának, de éppen a társadalmi támogatottságának alacsony szintje és az ideológiai különbség az, ami a Fidesztől markánsan megkülönbözteti és így koalíciós partnerként aligha jöhet számításba. De, a Munkáspárt parlamentbe jutása esetén, az úgynevezett baloldalon jelentősen átrendeződnének az erőviszonyok, ami jelentősen csökkentené a liberális erők politikai befolyását.
Természetesen előfordulhat, hogy a Fidesz szükség esetén a balliberális oldal kevésbé globalistának tűnő pártjához fordul a kormányrúd megtartása érdekében, ami persze presztízs veszteséget okozna neki, míg a másik felet felemelné. Ez a megoldás a nemzet számára aligha elfogadható.
Amennyiben a fentiekben megfogalmazottakkal és a legfőbb céllal – a balliberális oldal kiszorítása a közéletből – egyet lehet érteni, akkor a nemzeti oldal előtt a következő lehetőségeket látom, ami nem zárja ki valamilyen más megoldást, vagy azoknak az ötvözetét.
A nemzeti erők nem tehetik meg, hogy Orbán Viktor személyét és a Fidesz-KDNP-t a balliberális erőkkel azonos szinten és módon kezelje. A mindenkori kormány megítélésekor figyelembe kell venni azokat a birtokában lévő nem nyilvános információkat, amik meghatározzák döntéseit is, amit mi kívülről látva nehezményezünk.
A fentiek függvényében az alábbi lehetőségeket látom a nemzeti oldal megerősödése szempontjából:
- A nemzeti oldalnak több lábra kell állnia és politikailag színesednie kell, ami a közös cél érdekében együttműködést és összefogást kell, hogy jelentsen. Naivitás olyan teóriák mentén szervezkedni, ami nem veszi figyelembe az adott politikai és jogi kereteket. Lehet azt hangoztatni, hogy a jelenlegi politikai rendszer és vele együtt a politikai „elit” is illegitim, ami nem változtat azon a tényen, hogy a magyar társadalom elfogadja és így legitimizálja a fennálló rendszert. Ha már a rendszer legitimitását forszírozzuk, akkor miért nem a német megszállástól tesszük kérdésessé? Sajnos a partvonalon kívül rekedt nemzeti oldalra a fellegjárás, a „de jó lenne” vágyálmok a jellemzők. Azok a nemzeti gondolkodók és szakemberek, akik a jövő Magyarországának felemelkedésén gondolkodnak és dolgoznak, távol tartják magukat azoktól a politizáló csoportoktól, akik egy-egy fantaszta megváltást ígérő elméletében hisznek. – Csak megjegyzem. – Jó volna tudni, hogy ezen ködszurkálók közült ki az, aki tisztességes naiva és ki az, aki megbízást teljesít.
Mivel több, mint harminc éve a nemzeti oldalhoz tartozónak tartom magam és a mai napig figyelemmel kisérem azoknak az okos embereknek a munkásságát, akik a nemzet felemelkedésén gondolkodtak és gondolkodnak, ezért bizton állíthatom, hogy összeállítható az a nemzetmentő program, amely e népet és hazát hosszútávon szolgálná. De azt is tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi társadalmi, politikai és gazdasági viszonyok ismeretében ez nem megy az egyik napról a másikra. A nemzeti oldalnak tudomásul kell vennie, hogy össz-nemzeti összefogás nem lehetséges, mert a nemzetállam eszménye összeegyeztethetetlen a globalizmus végcéljával, a globális világállammal.
A nemzeti oldal integrálódását nagymértékben nehezíti, hogy még a nemzeti minimumban sem tudtak megegyezni, nem hogy a hatalomba jutás mikéntjéről. Éppen ezért, két lehetőséget látok a probléma megoldására; vagy létrejön sürgősen egy olyan nemzeti elkötelezettségű párt, amely a realitások figyelembevételével, de egy elfogadható nemzeti jövőképpel rendelkezve magamögé tudja állítani a polgárok jelentős részét egy olyan integráló személy, vagy személyek vezetésével, akik nem csak mondják, hanem hiszik és teszik is azt, amit mondanak. A hitelesség szót szándékosan nem használtam, mert biztosak lehetünk abban, hogy az ellenérdekelt felek mindent megtennének azért, hogy lejárassák őket.
A másik lehetőség, hogy a nemzeti oldal politikai ambícióval rendelkező tagjai megpróbálnak beintegrálódni valamelyik esélyesnek tűnő párthoz, ami nem egy egyszerű dolog, mert akárhogy is nézzük, minden pártban él és hat a „demokratikus centralizmus” elve és gyakorlata.
- A fentiek alapján joggal elvárhatnánk a Jobbiktól, hogy ő legyen a nemzeti radikális oldal vezérhajója. Ezért a Jobbiknak integráló párttá kell válni, ellenkező esetben örök ellenzékivé silányul. De ehhez az kell, hogy jelenlegi politikáján változtatni tudjon és visszanyerje nemzeti radikális arculatát, ami a jelenlegi vezető – Vona Gábor vezetésével aligha lehetséges. Elnézést, de szeretnék egyértelmű és konkrét lenni, mivel a Jobbik ügye a nemzet ügye is egyben, másrészt vannak személyes ismereteim a Jobbik meghatározó személyiségeivel kapcsolatosan. Ebből a szempontból, mármint a politikai vezető személyében Toroczkai Lászlót látom alkalmasnak a feladatra, míg kormányzati, miniszterelnök jelölti minőségben Dr. Damm Andreát, aki érdemi kihívója lehetne Orbán Viktornak. Most nem kívánom a két személy alkalmasságát bizonygatni, de azt se szeretném, ha Vona Gábor kiutalná őket a pártból, mint ahogy tette Novák Előddel. Amennyiben a Jobbik rövid időn belül nem változtat politikáján úgy a nemzeti oldal töredezett része kénytelen lesz a Jobbik rovására alternatívát felmutatni a nemzetnek.
- A Fidesz-KDNP-nek reálisan mérlegelnie kell jelenlegi társadalmi elfogadottságát és nem csak Orbán Viktor személyében és tehetségében kell bíznia. Az alábbi kérdésekre adott válaszok segítségére lehetnek a Fideszes stratégáknak:
- Akarnak-e továbbra is kormányozni, és a 2002-ben történt elbizakodottság nem ismétlődik-e meg?
- A „kisgömböc” effektust felváltja-e az önálló arculatú politikai erőkkel való együttműködés lehetősége?
- Gondolkodnak e koalícióban?
- Konstruktív ellenzék esetében a Fidesz is konstruktív partner tudna-e lenni?
- A választópolgárok előtt leszerepelt, emberileg alkalmatlan országgyűlési és önkormányzati képviselőket, polgármestereket szándékukban áll-e lecserélni.
- Egy nemzeti, konzervatív, keresztény radikális változásokat képviselő pártot, amit nem lehet stigmatizálni, lenácizni, lesovinisztázni, partnerként tudnának-e kezelni, még akkor is, ha kritikus véleményt fogalmazna meg bizonyos kérdésekben?
Budapest, 2017. július 12.
Takács András