Jó tisztázni, hogy ez a népszavazás miről is szólt valójában. Elsősorban a magyar kormányfő tárgyalási pozíciójának megerősítését a brüsszeli bürokratákkal szemben. Másodsorban a gazdasági menekültek kvóta szerinti elosztásának a megakadályozásáról. Harmadsorban a még megmaradt nemzeti szuverenitás megvédéséről, és nem utolsó sorban az EU megreformálásáról. De belpolitikai szempontból ennek a népszavazásnak több olvasata is van.
Ha közjogilag nézzük, akkor a jelenlegi népszavazási törvény alapján érvénytelen volt a népszavazás. Ha a korábbi NATO és EU népszavazási törvény alapján értékeljük, akkor érvényes volt. A NATO népszavazás (1997) közjogilag érvénytelen volt, mivel csak 49%- os volt a részvétel, ezért nem is léphetünk volna be a NATO-ba, de a parlament magára nézve kötelezőnek ismerte el és megszavazta a belépést. Az EU népszavazásra már az érvényességi küszöböt oly módon határozták meg, hogy mindenképpen érvényes legyen. „Az Alkotmány szerint az ügydöntő országos népszavazás akkor eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.” Ez a barbatrük alapjaiban kérdőjelezi meg Magyarország demokratikus jellegét. Nem lényegtelen kérdés, hogy a politikai „elit” milyen alapon változtatja tetszése szerint a demokrácia legalapvetőbb intézményének a népszavazásnak a játékszabályait. A magyar jogállamisággal súlyos problémák vannak.
A népszavazásra feltett kérdés kettőssége („Akarja-e, hogy az Európai Unió … előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő, kötelező betelepítését?” illetve Akarja –e, hogy az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa …?) már önmagában az összetettségénél fogva közjogilag kizárja bárminemű kötelezettséget a törvényhazás számára még akkor is, ha a népszavazás érvényes lett volna, és a nemek győznek. Ezt a népszavazást, mind közjogilag, mind politikailag véleményt nyilvánító népszavazásnak kell tekintenünk a feltett kérdés jellege alapján. A népszavazás eredménye politikailag megfelel a választópolgárok aktív többségének a véleményének a megismerésére, mivel több, mint 98%-a a fő kérdésre – akarja-e az EU kötelező betelepítését – egyértelműen NEM volt a válasz. Politikai értelemben ez a népszavazás bombasztikus eredményt produkált. A rendszerváltás óta ilyen egyértelmű eredményt egyetlen népszavazás sem tudott felmutatni. Ezért a kormány és Orbán Viktor „migráns politikája” egyértelmű támogatást nyert a választópolgárok azon részétől, akik vették a fáradságot és elmentek szavazni. És ez a lényeg, és nem az hogy érvényes volt-e a népszavazás, avagy nem, mert csak nézőpont kérdése, hogy melyik népszavazási törvény alapján értékeljük az eredményt.
Az, hogy a balliberális oldal megpróbálja a népszavazás eredménytelenségét győzelemnek beállítani, az önmagában a politikai pitiánerség, számukra ez pireuszi győzelem volt. A balliberális oldal politikailag súlyos vereséget szenvedett. A számok önmagukért beszélnek az igenek 55 555 –tel szemben a nemek száma 3 282 928. Lehet a számokkal zsonglőrködni, de a tény az tény 2% aránylik a 98%-hoz.
Én csak azt kívánom, hogy ilyen arányú eredményt érjenek el a nemzeti oldallal szemben – persze ha lesz nemzeti oldal egyáltalán – a következő országgyűlési választáson, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy a magyar társadalom a Gyurcsány-féle nemzetidegen politikai erőtől hosszú időre megszabadul.
Azok az ellenzéki politikusok, akik a népszavazás érvénytelensége okán Orbán Viktor lemondását követelik, azok nem veszik figyelembe a politika lényegét; annyit érsz, ahány szavazatot kapsz. Az ilyen szirénhangokat hallató politikusokat nem szabad komolyan venni, ezek kóklerek, akik a politikailag tájékozatlan polgárokat célozzák meg, a tudatlanság és a gyűlölet képezi politikai eszköztáruk lényegét.
Azzal, hogy Orbán Viktor bejelentette, hogy migráns ügyben alaptörvény módosítást kezdeményez, nem tesz mást, mint visszanyúl az 1997-i érvénytelen NATO népszavazás politikai értelmezéséhez: „Az 1997-es NATO népszavazást az Országgyűlés saját hatáskörében rendelete el, és a népszavazás eredményét a törvényhozásra nézve kötelezőnek, ügydöntőnek ismerte el.” Ahol a részvételei arány 49% volt és a belépést támogató 84% volt, míg az ellenzők közel 16%. Ez az arány a mi esetünkben lényegesen nagyobb eltérést mutat.
De nézzük, hogy a választópolgárok a népszavazás eddigi – nem végleges számai alapján mit üzentek Orbán Viktornak a Fidesz- (KDNP) pártszövetségnek. Nekik sincs okuk allelujázni, mivel a számok tükrében súlyos kritika érte őket.
A választásra jogosult magyar választó polgárok száma a rendszerváltás óta 8 millió felett volt. Jelenleg8 272 625 fő.
A népszavazásokon résztvevők arány 37 és 50,5% ( 2008. 03. 09. – „szociális népszavazás”) között változott. A jelenlegi népszavazáson a résztvevők száma az érvénytelen szavazatokkal megtoldva (3 581 809 + 223 252) 3 805 061 ez 46%-ot jelent, ami azt jelenti, hogy a leginkább támogatott népszavazások között van.
Ez a népszavazás Magyarország jövője szempontjából sorsfordító kérdésnek számított. Mindezek ellenére az adott törvényi keretek között jogilag érvénytelennek számít, miközben a választói akarat szempontjából kimondottan egyértelmű eredményt produkált. A kérdés az, hogy mi okozta ezt az ellentmondást.
A magam részéről, aki civil politikusból pártpolitikussá avanzsált az a véleményem, hogy népszavazás érvénytelenségét a Fidesz-(KDNP) belpolitikai tevékenysége jelentősen befolyásolta.
Milyen tényezők alakították az érvényesség alakulását? Nehéz lenne számszakilag meghatározni, hogy a távol maradókat mi motiválta. Hallottam olyan véleményt is – főleg fiataloktól -, hogy nem akarják kockáztatni Magyarország uniós tagságát. Az is nyilvánvaló, hogy a 3,3 millió nemmel szavazó választópolgár egyharmada minden bizonnyal nem kimondottan Orbán hívő, hanem a Fidesz ellenzékéhez tartozó.
A távol maradók nagy számát a Fidesz számlájára is írható az alábbi okok miatt. Az alábbi sorrend bár szubjektív, de nagyságrendileg talán elfogadható:
- A választó polgárok jelentős százaléka politikailag inaktív. Leegyszerűsítve; nem érdekli az ország sorsa. Semmilyen választásra nem megy el.
- A népszavazási kérdéstől függetlenül a kormány kritikájaként maradt távol sok választó, amit az egykulcsos ÁFA bevezetése, az úgynevezett „nemzeti elit” – más szóval a Fidesz klientúra építésének, a föld árverések elutasítása is befolyásolt. Ezt látszik igazolni az érvénytelen szavazatok magas száma is.
- A Fidesz káderpolitikája, az önkormányzati képviselők egy részének arroganciája, uralkodói ambíciói jelentősen rontja a Fidesz-KDNP támogatottságát.
- A kormány bugyuta és túlzó kampánya rontotta a társadalmi aktivitást. Plakátjaik a szellemesség teljes hiányát tükrözték, nem beszélve a média arcok egysíkúságáról.
Közjogilag érdemes volna a parlamentnek elgondolkozni a fenti tényeken és az alábbiakat megfontolni.
Először is a népszavazás érvényessége vonatkozásában csak a választáson résztvevők számához kéne kötni az érvényességet, és az érvénytelen szavazatokat úgy kéne értelmezni, mint a választópolgár kritikájának kifejeződését.
Másodszor, a választásokon való részvételt elő-regisztrációhoz kéne kötni, nem csak gazdasági szempontból, hanem társadalompolitikai szempontból is. Vegyük végre észre, hogy a választásra jogosult polgárok legalább egyharmada mindenféle választástól távol tartja magát, nem tekinthető a Hazáért felelősséget vállaló állampolgárnak. A választásoktól való távolmaradás nem tekinthető tudatos politikai bojkottnak, hanem állampolgári apátiának, amit nem lehet politikai győzelemként kommunikálni.
Harmadszor, a népszavazás intézményét bővíteni kéne, az olyan kérdések vonatkozásában, amelyek az ország sorsát hosszútávon is befolyásolhatják. – Jobban kéne bízni a népben.
Negyedszer az országos és helyi népszavazások megtartását svájci mintára össze kéne kapcsolni, mint időpont és tartalom vonatkozásában.
Végezetül érdemes számba venni az EU bürokraták reagálását illetve a lehetséges retorziókat.
– Az EU nyilvánvalóan azt fogja hangsúlyozni, hogy érvénytelen volt a népszavazás ezért nem kell figyelembe venni, bár az értelmesebb politikusok a számok tükrében igenis tisztában vannak annak súlyával.
– Orbán még inkább utálatos személyé válik az EU bürokraták szemében, míg a periféria országai számára inkább követendőnek, vagy kamikázé szerepre kárhoztatott politikusként néznek rá.
– Az EU volt gyarmattartó országai még hangsúlyosabban fogják hangoztatni az unión belüli szolidaritás fontosságát. Arról persze elfeledkeznek, hogy éppenséggel a volt gyarmatpolitikájuknak is köszönhetik az Európát fenyegető népvándorlást.
– Az Unió bürokratái – a bürokratákra jellemző – bosszúhadjáratot fognak indítani Magyarország ellen elrettentés céljából, attól sem riadva vissza, hogy az EU törvényeit figyelmen kívül hagyják, főleg pénzügyi vonalon. Ebben az esetben a magyar kormánynak fel kell készülnie a jogi és politikai lépésekre.
– Végső esetben azt sem tartom kizárhatónak, hogy Orbán Viktort politikailag likvidálják, de azt sem, hogy fizikailag is. Bár nem hiszem, hogy ilyen őrültségre vetemednének az ellenségei, mert könnyen lehet, hogy mártír csinálnának belőle, ami beláthatatlan következményeket vonna maga után. Azt meg végképp nem hiszem, hogy még egy Haider balesetet le tudnának nyomni Európa népei torkán.
Összegzésként, ez a népszavazás kulcsfontosságú volt a mega érvénytelenségével és eredményességével, mert egyértelmű jelzést adatott a magyar választópolgárok EU-val kapcsolatos véleményéről. De üzent a hazai pártoknak is.
A jövőre vonatkozóan a magyar politika résztvevőinek van min elgondolkodni.
- október 03.
Takács András
Összefogás Magyarországért Párt elnöke